Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

1079. szám. 75 ugyanaz az eredmény negatív szabály nélkül a 63. §. pozitív rendelkezéséből következik. 2. Biztosítéki jelzálogjog bemutatóra szóló papírból, váltóból vagy más forgatható papírból származó követelés biztosítására. 66. §. (I. 901., 902. §., Tj. 689., 691., 693. §. 1., Bsz. 692., 694. §., 696. §. 1.) Az értékpapírban megtestesített követelés jelzálogi biztosításának kizáró­lagos formája a biztosítéki jelzálogjog lóvén, ilyen esetben a 64. §. indoko­lásában említett szempont nem teszi mellőzhetetlenné a jelzálogjognak a telekkönyvben biztosítéki jelzálogjogként megjelölését, mert annak felismeré­sére, hogy biztosítéki jelzálogjog áll fenn, elég azt tudni, hogy a jelzálogjog értékpapírban kifejezett követelés biztosítására szolgál. Az értékpapírok forgalomra szánt volta szükségessé teszi, hogy a jel­zálogjog átszállása és aljelzálogjoggal terhelése telekkönyvön kívül is bekövet­kezhessek. A 8. §. ugyan a közönséges jelzálogjog telekkönyvön kívüli át­ruházását is megengedi, a 66. §. azonban ezen túlmenve a telekkönyvi bejegyzést a hitelezői legitimáció szempontjából is feleslegessé és a telek­könyvön kívüli terhelést is lehetővé teszi. Attól nem kell tartani, hogy a telekkönyvben feltüntetett hitelező a követelést kétszer ruházza át, vagy ismételten terheli meg, mert az átruházás vagy terhelés amúgy is csak az értékpapíron alapuló követelések átruházására vagy terhelésére megállapított szabályok szerint vagyis az értékpapír átadásával következik be. Mindamellet módot kell adni a papír birtokosának, hogy ő, ha ezt szükségesnek tartja, a telekkönyvbe is bekerülhessen. A bizottsági szöveg csak megengedi, hogy a mindenkori hitelező részére képviselőt lehessen rendelni, akinél a tulajdonos a hitelezővel szemben szük­séges jogcselekményeket teljes hatállyal foganatosíthassa. A javaslat a kép­viseletet állandóan szükségesnek tartja és képviselőül a telekkönyvben sze­replő hitelezőt jelöli ki. Ez a képviselet a papír későbbi birtokosára azért nem lehet, hátrányos, mert a későbbi birtokosnak a javaslat előbb ismertetett rendelkezése alapján mindig módja van magát a telekkönyvbe bejegyeztetni és ezzel előzőjének képviselői minőségét megszüntetni. A bizottsági szöveg rendszerében a jelzálogjog jogügyleti megalapí­tásához szükséges a tulajdonos és a hitelező megegyezése (368. §.), e rendel­kezés alól az értékpapírban kifejezett követelés esetében kivételt kellett tenni (693. §.) főként azért, mert az értékpapír első birtokosa a jelzálogjog megalapításakor még bizonytalan személy is lehetett volna. A javaslat 6. §-a a jelzálogjog megalapításához nem megegyezést,- hanem csak a tulajdonos beleegyezését kívánja meg és ezért az általános szabály alól nem kell e helyütt, kivételt tenni, a bizottsági szöveg 693. §-ának szabálya tehát felesleges volt­67. §. (60.300/1922. I. M. sz. r. 17*. §.). Az értékpapírok biztosítéki jel­zálogjogának nagy gyakorlati jelentősége lehet akkor, amikor valamely vállalat nagyobb kölcsönét kötvények útján veszi fel és a címletek összes­ségének biztosítására alapít egy jelzálogjogot. Ilyen kötvények kibocsátására a vasutak tekintetében a korábbi jogszabályok (1868:1. t.-c 48. § , 1881 :LXI. . t.-c. 19 §.) is alapot nyújtottak, a 60.300/1922. LM. számú rendelet 17. §-ának általános rendelkezése sem tette azonban a íundált kötvények ki­bocsátását általánosan megengedett hiteleszközzé, mert mai jogunk szerint jelzálogjogot a hitelező megnevezése nélkül nem lehet alapítani. A javaslat a Németországban nagy gyakorlati eredménnyel alkalmazott intézményt, mint kívánatos hiteleszközt az eddiginél szélesebb körben kívánja megengedni és 10*

Next

/
Oldalképek
Tartalom