Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról
74 1079. szám. mint a Ptk. szövegek — a mai jog egyedüli biztosítéki jelzálogjogi formája, a keretbiztosítéki jelzálogjog mellett az értékpapírban kifejezett követelés erejéig bekebelezett jelzálogjogot is biztosítéki jelzálogjognak nyilvánítja. A javaslatnak ez a rendelkezése abból következik, hogy a követelés az értékpapírban mintegy megtestesül és így a követelés érvényesítése a papír nélkül, pusztán a telekkönyvi bejegyzés alapján nem lehet helyénvaló. Az ily szükségképen! biztosítéki jelzálogjog esetében mégis a, hitelező bizonyítási terhe annyival lesz enyhébb mint a biztosítéki jelzálogjog egyéb eseteiben, amennyivel könnyítik a jogszabályok az értékpapíron alapuló jogok érvényesítését. Röviden kifejezve : a biztosítéki jelzálogjog lényege abban van, hogy a követelés tekintetében a telekkönyvi bejegyzés ellenére is a telekkönyvi bejegyzés következtében különben alkalmazásra kerülő dologi jogi szabályok nem kerülnek alkalmazásra, hanem ugyanazok a kötelmi jogi szabályok érvényesülnek, amelyek telekkönyvi bejegyzés hiányában is alkalmazást nyernének. Amint az általános indokolásban már kiemeltem, a biztosítéki jelzálogjogot a gazdasági élet hatalmas intézménnyé fejlesztette ki. Ennek egyik okául az is szolgált, hogy a jelzálogjog átruházásának nehézkessége folytán a hitelezők váltóra nyújtottak hitelt és biztosítéki jelzálogjogot alapítottak olyankor is, amikor a hitelnyújtás belső jellegéhez képest a közönséges jelzálogjog alapítása lett volna a megfelelő forma. A javaslatnak a közönséges jelzálogjog átruházására vonatkozó rendelkezései (8. és 11. §.) nyomán remélhető ugyan, hogy a biztosítéki jelzálogjog az őt megillető területre fog visszatérni és így az eddiginél kevésbbó gyakorivá fog válni, mégis szükséges, hogy ezt az intézményt fokozottan alkalmassá tegyük tulajdonképeni hivatásának betöltésére. E végből a javaslat a biztosítéki jelzálogjogot is részletesen szabályozza és a bizottsági szöveg közzététele óta felmerült kívánságokra is figyelemmel van. 63. §. (1881 :LX. t.-c. 191. §. 4, I. 852. §, 3., Tj. 688. 1., 694. §. 2., Bsz. 690. §. 1., 697. §. 2.) E §. tartalmazza a biztosítéki jelzálogjog lényeges ismérveit és egyszersmind az önkéntes biztosítéki jelzálogjog elismerését. A biztosítéki jelzálogjog különleges jogi természete a fennálló jog szerint is éppen a kielégítés stádiumában érvényesül. A végrehajtási törvény mondja meg, hogy a telekkönyv tartalma a követelés összegét nem bizonyítja. Szemben a bizottsági szöveggel a javaslat kiemeli, hogy a jóhiszemű telekkönyvi szerzés védelmének szabályai a biztosított követelésre a jelzálogból való kielégítés tekintetében nem terjednek ki. 64. §. (I. 852. §. 4., Tj. 688. §. 2., Bsz. 690. §. 2.) A telekkönyvi közhitel megkívánja, hogy a biztosítéki jelzálogjognak az előbbi §. értelmében korlátolt védelme a telekkönyvből kitűnjék és így a harmadik jóhiszemű szerző ne lehessen kitéve annak, hogy vele szemben váratlanul támasszanak oly kifogást, mely közönséges jelzálogjog esetében nem volna emelhető. 65. §. (Tj. 694. §. 1., Bsz. 697. §. 1.) A javaslat 40. §-a a felmondástól függő követei és lejártát a tulajdonossal szemben külön felmondástól teszi függővé. Minthogy a biztosítéki jelzálogjog tartalmában egészen a mindenkori személyes követeléshez igazodik, az említett szabály alkalmazásának a biztosítéki jelzálognál nem lehet helye. A bizottsági szöveg még kifejezetten megemlíti a közönséges jelzálogjognak egyes más szabályait is (Bsz. 669. §. és 675. §. 2. bek.), mint olyanokat, amelyek biztosítéki jelzálogjog esetében nem alkalmazhatók. A javaslat a külön felemlítóst azért mellőzi, mert
