Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról
46 1079. szám. nem volt észlelhető a mezőgazdaság körében a jelzáloghitel kiaknázására törekvés, mint ma s ennek nem utolsó sorban a mezőgazdasági technika fejlődése az oka, amely viszont megfelelő hitel rendelkezésre állása esetében a föld belterjesebb és eredményesebb művelését teszi lehetővé. Éppen ezért már csak a többtermelés érdekében sem szabad elmulasztanunk ennek a hiteleszköznek a megvalósítását. E mellett ez a jogintézmény, amily logikusan kapcsolódik a forgalmi és biztosítéki jelzálogjoghoz, éppen annyira veszélytelen is az ingatlantulajdonos eladósodása szempontjából. A forgalmi jelzálogjognál a követelés és a jelzálogjogilag bekebelezett összeg fedik egymást, a biztosítéki jelzálogjognál a telekkönyvi közhitel a követelésre nem terjed ki, a telekadósságnál mint harmadik formánál viszont a biztosítéki jelzálogjognál predomináló elemek egészen hiányoznak és az intézmény jogi struktúrája ennek folytán egészen egyszerűvé válik. Az ingatlantulajdonos szempontjából a telekadósság azért előnyös, mert lehetővé teszi hitel igénybevételét a nélkül, hogy az ingatlantulajdonos személyes adóssá — és ezzel a tartozásért egész vagyonával felelőssé — válnék, vagyis a telekadósság intézményének segélyével az ingatlantulajdonos jóllehet önmaga fogja élvezni a nyújtott kölcsönt," közvetlenül ahhoz hasonló jogi helyzetbe jut,' mint amilyenben ma az az ingatlantulajdonos van, aki a jelzálogos hitelezőnek nem személyes adósa, Kiemelést érdemel még a jelzálogadóslevél intézménye, amelynek célja elvileg a jelzálogos követelés telekkönyvön kívüli átruházását értékpapírként közvetíteni. Erről már a bizottsági szöveg is megemlékezik, annak szabályozását külön törvényre bízva (673. §. 3. bekezdés). Az intézmény általánosítását a képviselőházi bizottság azért nem tartotta volna helyesnek, mert avatatlan kezekben az ingatlan könnyelmű eladósításának igen veszedelmes eszközévé fajulhatna, a parciális intézményként szabályozást viszont nem tartotta a polgári törvénykönyv keretébe beilleszthetőnek. Minthogy a javaslat maga is a magánjog területének csak egy kis részletét öleli fel, természetes, hogy a bizottságtól kívánatosnak tartott parciális szabályozás is beleillik és semmi célja nem volna annak, hogy ez a szabályozás más törvénybe utaltassék. Annak, hogy a javaslat a telekadósság intézményét megvalósítja, természetszerű következménye a jelzálogadóslevéllel párhuzamosan a telekadóslevél szabályozása. Nem ismeri a javaslat sem a járadékadósság intézményét, amely a telekadósságnak volna minősített formája, mert ettől az idegen intézménytől kedvező gyakorlati eredményt nem lehet várni. Ez az intézmény Németországban is holt, ahol pedig a fejlett hitelélet minden csak némikép hasznos jogintézményt kiaknáz. Azokra a kisebb fontosságú — bár nem mindig jelentéktelen — eltérésekre, amelyek a polgári törvénykönyv bizottsági szövegének megfelelő rendelkezései és a javaslat rendelkezései közt mutatkoznak, a részletes indokolás során lesz alkalmam rámutatni, ezúttal csak azt emelem ki, hogy az eltérések legnagyobb része a szöveg világosabbá, könnyen érthetővé tételét célozza. V. A javaslat a jelzálogjogra vonatkozó anyagi jogszabályokat a már említett jogintézmények szerint csoportosítva tartalmazza és a vegyes és átmeneti intézkedéseket tartalmazó utolsó fejezettel együtt öt fejezetre oszlik. A javaslatnak általános része, amely a valamennyi jelzálogjogi formára egyaránt alkalmazandó szabályokat tartalmazná nincsen, hanem az ilyen rendelkezéseket a »közönséges jelzálogjogról« szóló első fejezet tartalmazza.
