Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról
1079. szám. 43 Ezekből a történelmi adatokból is nyilvánvaló, hogy a jelzálogjog nem egyszerű függvénye a telekkönyvi rendszernek, hanem olyan jogintézmény, amely, jóllehet a telekkönyvi rendszerbe kapcsolódik, önálló fejlődésre képes és így alkalmas tárgy arra, hogy a törvényhozás a telekkönyvvel kapcsolatos egyéb jogterülektől függetlenül kimerítően szabályozza. II. A jelzálogjog jogintézménye különben önálló fejlődésre képességéről azzal is tanúságot tett, hogy nem maradt meg a szabályozottságnak azon a fokán, amint az országbírói értekezlet a 21. és 145—158. § okban à közhitel szempontjára hivatkozva elfogadta. Rámutat erre a polgári törvénykönyv első szövegének indokolása is és azt is megállapítja, hogy a jelzálogjog »mondhatni speciális jogintézményként épült ki a magyar jogban«. Nem szólva itt általában a telekkönyv intézményének fejlődéséről, amely főleg a betét szerkesztésről alkotott és kapcsolatos törvényekkel tett jelentős elő haladást, valamint nem említve a záloglevelekre vonatkozó jogszabályokat, ki kell emelni a végrehajtási eljárásról szóló 1881 : LX. törvénycikket, amely a jelzálogjog érvényesítésének szabályait tartalmazza és a biztosítéki jelzálogjog fogalmát is tartalommal tölti ki. (1881 : LX. t.-c. 191. §. 4. bek.) Kiemelést érdemel továbbá a 947/1888. I. M. E. számú rendelet, amelynek I. fejezete konverzió esetében a régi jelzálogjogok rangsorának az új jelzálogjog részére biztosítását teszi lehetővé. A jelzálogjog jogintézményét újabb törvényeink is érintették, így különösen az 1923 : XXXVIII. törvénycikk, amely a terményben vagy egyenértékében és aranyban kifejezett összeg erejéig is megengedte jelzálogjog bejegyzését, továbbá az 1925 : XV. törvénycikk, amely a mezőgazdasági hitel megszerzését könnyítő egyes rendelkezések körében — nemcsak a mezőgazdasági hitel fogalma alá eső esetekre, hanem áLtalában — egy évi időtartamra biztosítja az ingatlan tulajdonosának a megszűnt, de még nem törölt követelés erejéig bejegyzett jelzálogjog ranghelyével rendelkezést, valamint azt a jogot, hogy a jelzálogjog kitörlése alkalmával a" ranghelyet egy óv tartamára feuntartsa. Ugyanez a törvény új jogszabállyal pótolja az 1859. aug. lén kelt miniszteri rendeletet, jogot adva a tulajdonosnak annak félj egyeztetésére, hogy ingatlanát hat hónapon belül jelzálogjoggal kívánja terhelni. A jelzálogjog fejlődésében jelentős szerepe volt a bírói gyakorlatnak is. A bírói gyakorlat állapította meg azt a jogtételt, hogy az ingatlan jelzálogjoggal terhelt és nem terhelt részének egy tulajdonos kezében egyesülése nem vonja maga után a jelzálogjogoknak az egész ingatlanra kiterjedését (48. sz. teljesülési határozat), hogy a pactum antichreticum az egész ügyletet teszi semmissé (IX. sz. teljesülési határozat), hogy a biztosítéki jelzálogjog a hitelviszonyba a régi adós helyébe lépő új adós tartozásai erejéig nem tarható fenn (8. sz. polgári jogegységi határozat), hogy a bejegyzett bérleti jogra jelzálogjog nem szerezhető (K. Pk. V. 2850/1915. E. H.), hogy tűzkárbiztosítás esetében a jelzálogjog a biztosítási összegre is kiterjed (K P. V. 7636/1917. E. H.), hogy jelzálogjog telekkönyvi bejegyzésének külföldi értékben kifejezett pénzkövetelés erejéig helye van (23. sz. jogegységi határozat) stb. A bírói gyakorlat építette ki az aljelzálogos hitelező jogállását is (61. sz. teljesülési határozat stb.). III. A jelzálogjogra vonatkozó jogszabályok tehát jogrendszerünkben meglehetősen elszórtan találhatók fel és- ez már egymagában nyomatékos érvül volna felhozható az egységes törvényi szabályozás megvalósítása mellet. E mellett bármennyire kétségtelen, hogy jelzálogjogunk mai rendszere logikus, kerek egészet alkot, ma már nem lehet fenntartani azt az álláspontot, amit a polgári törvénykönyv első szövegének indokolása foglalt el, 6*
