Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1079. Törvényjavaslat a jelzálogjogról

42 1079. szám. Melléklet az 1079. számú irományhoz. Indokolás „a jelzálogjogról" szóló törvényjavaslathoz. i. Általános indokolás. I. A jelzálogjog mint a hitelező követelésének biztosítására szolgáló eszköz gazdasági szempontból azért oly nagy jelentőségű, mert ennek segélyével az adós úgy nyújthat tartozására dologi biztosítékot, hogy a hitelező érdekeinek .sérelme nélkül a biztosítékul lekötött dolog tekintetében rendelkezési jogát, a dolog birtokát és használatát megtarthatja. Mindez azonban csak úgy lehetséges, ha a jelzálogjoggal terhelt dolgokról nyilvános.jegyzéket vezetnek, amelyből bárki tájékozódhatik a felől, hogy valamely dolog, amelyet meg akar szerezni, vagy amelyre jelzálogjogot kíván szerezni, nincsen-e már megterhelve. Az ingatlanok tekintetében a telekkönyv intézménye teszi lehetővé a jelzálogjog jogintézményét. A jelzálogjog mint gazdasági szükséglet korábban lépett fel, mint ahogy a telekkönyv kifejlődött és már a régi görögök jogára vonatkozó adatok is azt mutatják, hogy az ingatlanok első jegyzékbe foglalása épen a jelzálogjog lehetővé tétele érdekében történt. Ugyanezt a jelenséget látjuk Ausztriában, ahol az 1855. december 15-iki Magyarország számára kibocsátott telekkönyvi rendtartás hosszú történelmi fejlődésnek volt az eredménye s e fejlődésnek a megindítója éppen az volt, hogy 1348-ban IV. Károly bizonyos a kincstárral szemben fennálló követelések biztosítására talált a jegyzékbe foglalásban megfelelő eszközt. Nálunk azt, hogy mindenféle tartozások bejegyzése mielőbb állandósíttassék, az 1723 : CVII. törvénycikk elvként már kimondotta, de a pénzbeli követelések betáblázásáról részletesen csak az 1840 : XXI. törvénycikk rendelkezik, a nélkül, hogy a telekkönyv tulajdonképeni intézményét meghonosítaná. Jellemző az is, hogy az 1861. évi Országbírói Értekezleten az abszolutizmus idején behozott telekkönyvi intézmény fenntartását még azok is szükségesnek tartották, akik általában az 1849. előtti magyar jognak minden vonatkozásban helyreállítását kívánták. Az Országbírói Értekezlet tárgyalásai során mind Deák Ferenc, mind pedig Horváth Boldizsár külön kiemelték a jelzálogjog intézményét, mint a telekkönyvi rendszer egyik nagy eredményét. Horváth Boldizsár a telekkönyvi rendszer mellett éppen azzal érvelt, hogy az a nemzet egyik legrégibb óhajának, a hypothekalis banknak életföltétele.