Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1092. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése "az 1925/26. és az 1926/27. évi állami költségvetésről" szóló 1085. számú törvényjavaslat tárgyában

336 1092. szám. A 9. §. a megajánlást tartalmazza és természetes következménye az előző szakaszokban felsorolt kiadások és bevételek megszavazásának. A költségvetések számszerű része megfelel a nemzetgyűlés határozatainak» a bevételi többletek felhasználásának módja pedig a törvényhozás korábbi határozatának, illetőleg a bevett gyakorlatnak, miért is azokat a bizottság rendben levőknek találta. A 10. §. a hitelátruházás kérdését szabályozza és pedig a bizottság véleménye szerint igen helyesen oly módon, hogy a pénzügyminiszter előzetes hozzájárulásának kikötése mellett az összminisztériumra bízza annak a megállapítását, hogy hol és milyen mérvű hitelátruházást lehet eszközölni. A bizottság véleménye szerint ez kétségtelenül a legalkalmasabb mód arra, hogy az egyes tárcák a lehető legnagyobb takarékosságot alkalmazzák és ezzel biztosítsák azt, hogy a költségvetésben előirányzott összegek keretem belül elégíthessék ki összes jogos igényeiket. » A 11. §. azt célozza, hogy az egyes költségvetési évek eredményeit külön-külön lehessen megítélni és ne végyíttessének össze a tárgyévnek hitelei az előző évben esetleg fel nem használt hitelösszegekkel. A költségvetési éveknek ilyen szétválasztása az egyes évek eredményeinek helyes megítélhetése szempontjából mindenesetre csak kívánatosnak mondható. A 12. §-nak rendelkezéseit a bizottság nemcsak kívánatosnak, hanem szükségesnek is tartja abból a szempontból, hogy a főbiztos úr működésének megszűnése után is, állandóan tájékoztatva legyen a törvényhozás ós az egész ország, de a külföld is, az államháztartás helyzetéről, ami mindenesetre elő fogja mozdítani a magyar pénzügyek iránti bizalom ébrentartását és fokozását is. A 13. §. tartalmazza az 1925/26. évben már elhatározott hasznos beruházások felsorolását. A kormány ugyan, csak az 1925 : XXIII. t.-c. 2 §-a alapján eszközölt hasznos beruházásokat lett volna köteles a felhatalmazási törvényjavaslatba felvenni, az 1926 : IV. t.-c. 2. §-ában nyert felhatalmazás alapján eszközölt hasznos beruházásokról pedig az 1926. év végéig jelentést kellett volna tennie, mégis mindazt, ami eddig a hasznos beruházások terén történt, magába a felhatalmazási törvényjavaslatba foglalta a kormány és ezzel kétségtelenné tette, hogy milyen nagyszabású beruházási programm végrehajtását tette folyamatba. A hasznos beruházások jelentőségót a fentiekben már tárgyaltuk, miért is itt csak annak a megállapítására szorítkozunk, hogy a 13. §-ban felsorolt, továbbá az 1925/26. évi költségvetés alapján eszközölt beruházásokkal olyan mérvű beruházások váltak valóra, amilyenekre ezelőtt egy évvel is még egyáltalában nem lehetett számítani és amilyenekre hosszú idő óta nem volt példa. Bizonyosra vehető, hogy e nagyszabású beruházások nélkül az újjáépítés gazdasági nehézségei sokkal nagyobb mértékben jelentkeztek volna és bizonyosra vehető az is, hogy ha az eddigi beruházások még eddig nem éreztethették azt a hatást, amelyet sokan vártak tőle — mert hiszen csaknem 11 óv elmaradt beruházásainak pótlásáról van szó — mindenesetre biztos alapját képezik annak, hogy az ezután eszközlendő beruházások a gazdasági életünk fejlődése szempontjából annyira kívánatos lendületet meg fogják teremteni. Csak örömmel üdvözölheti tehát a bizottság a javaslat 14. §-át is,. amelyben a kormány a megkezdett beruházási akció folytatására kór felhatalmazást, amikor egyrészt a népszövetségi kölcsönből további 50 millió aranykoronának, másrészt az 1925/26. év bevételi többletének, továbbá egyes egyéb bevételeknek, végül az államvasutak és a posta, távíró ós távbeszélő