Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1077. Törvényjavaslat az okirati kényszerről
1077. szám. 11 hatékonyabban a közjegyzői okirat kényszere szolgálná. Hogy azonban a közfegyzői okirat felvételével járó költség és fáradság a forgalomra bénítóíag ne hasson, a közokirati kényszert helyesen csak a legsúlyosabb esetekre lehet megállapítani. Azonban-a törvényjavaslat 9. §-ában felsoroltak közül több jogügylet olyan természetű, hogy ha azok fontossága a közirati alak nehézségeivel nem áll is arányban, mégis azok fontosságát az egyszerű magánokirat kényszere sem juttatná kellőkép érvényre. Ennélfogva a törvényjavaslat 10. §-ában megjelölt jogügyletek esetében indokoltnak mutatkozik a közokirat és az egyszerű magánokirat között egy közbenső okirati alak alkalmazását javaslatba hozni, a végből, hogy az említett bonyolult vagy súlyos kihatású "jogügyletek következményeire jogban jártas személyek hívják fel a felek figyelmét és hogy az ilyen jogügyletekről készülő okiratokat képzett jogászok készítsék. A törvényjavaslat 10. §-ában meghatározott okirat nem új a mai jogunkban. Az 1924 : XII. t.-c. 1. §-ának 2, bekezdésébe a nemzetgyűlés igazságügyi bizottsága vett fel oly rendelkezést, hogy a társasháztulajdon alapítására vonatkozó megegyezést közokiratba vagy bejegyzett ügyvéd által ellenjegyzett magánokiratba kell foglalni. Hogy a jelen §-ban rendszeresített okirati alak költsége a felekre ne nehezedjék nagyon súlyosan, a hitelesítésért és ellenjegyzésért számítható díjakat mérsékelten kell megállapítani. Azzal a nagy megtakarítással szemben, amely e jogviszonyból felmerülhető perek elmaradása következtében előáll, valóban nem jelent számbavehető költséget a hitelesítésért vagy ellenjegyzésért rendelettel megállapítandó mérsékelt díjazás. A 11. §-hoz. Ez a §. azokat a szerződéseket és egyéb jognyilatkozatokat sorolja fel, amelyeknek érvényességéhez közokirat szükséges. Közokirat kifejezést azért kellett használni, mert a felsorolt jogügyleteket nemcsak közjegyzői okiratba lehet foglalni, hanem — amennyiben speciális törvényi rendelkezések (pl. 1886 : VII. t. c. 9. §., 1911:1. t.-c. 423. §., 1912. LIV. t.-c. 99. §. stb.) szerint a közhatóság hivatalos hatásköre erre kiterjed — közhatósági okiratba is. I. Házastársaknak és jegyeseknek egymásközötti jogügyletei érvényességéhez már az 1886: VII. t.-c. 22. és 23. $. közjegyzői okiratot kívánt. Az 1886 : VII. törvénycikkben foglalt felsorolás azonban hiányos ós ez a hiányosság olyan helytelenségekre vezetett, hogy míg egész csekély értékű vagyontárgyak iránt kötött adásvételi szerződés érvényességéhez közjegyzői okirat kellett, addig másfelől igen nagy értékű értékpapírletét vagy akár egész kereskedelmi .üzlet átruházása közjegyzői okirat nélkül is érvényes lehetett házastársak ós jegyesek között. Ennek megfontolásával a törvényjavaslat 11. §-a átfogóbban és kimerítőbben szabályozza a házastársak és a jegyesek közötti ügyletkötés alaki feltételeit. Az ügyletek körének ilyen általánosító megjelölése annál is inkább indokoltnak mutatkozik, mert házastársak között valódi és komoly jogügyletek csak közokirati formában szoktak köttetni vagy pedig azokat a házastársaknak egymás irányában halálesetére tett intézkedései pótolják. A II. pont 1—6. pontjaiban felsorolt jogügyletek természetük szerint oly nagyjelentőségűek a felek személyes életviszonyainak jövőbeli alakulására és oly bonyolult jogviszonyokat létesítenek, hogy e jogügyleteknek higgadt megfontolással kötését ós .szabatos alakba foglalását indokolt közokirati kényszerrel is előmozdítani. 2*
