Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1077. Törvényjavaslat az okirati kényszerről

10 1077. szám. indokolja, hogy az ilyen szerződést az 1920: XXXVI. t.-c. 49. §-a (illetőleg a 17. §. 4. pontja) értelmében a hatóság elé kell terjeszteni, ami a szerződés írásba foglalása nélkül meg sem történhetnék. Az ingatlanokra vonatkozó bérlet vagy haszonbérlet felmondásának meghatározott időre kizárása hosszabb időre alkalmas bizonyítékot kíván. 4. Különösen indokolt a jogügyleti akaratnyilvánítások megfontoltságát okirati kényszerrel biztosítani az ingyenes jogügyleteknél, amelyebben valaki ellenszolgáltatás nélkül kötelezi el valamely dolgát vagy ellenérték nyerése nélkül engedményezi, illetőleg engedi el valamely követelését. A törvényjavaslat az »ajándékozási ígéret« kifejezés használatával kívánja világossá tenni azt, hogy csak az ajándéktárgy átadásával még teljessé nem vált ajándékkötelező szerződést köti okirati kényszerhez. Az alapítványt élők között rendelő ügylet írásba foglalása nemcsak azért indokolt, mert az alapítvány is ingyenes jogügylet, hanem azért is, mert az alapítvány hosszabb időre szól, szabatos fogalmazást kíván és a hatóságok jóváhagyására szorul. 6. Eladott ingó dolog tulajdonának a vételár megfizetéséig fenntartása gyakori perek forrása annak folytán, hogy az eladó nem rendelkezik megbízható és gyorsan értékesíthető bizonyító eszközzel a szóbeli szerződéssel eladott dolog vevőjével szemben, aki a birtokába jutott tárggyal könnyen rendelkezhetik az eladó jogának sérelmére. 7 — 8. Az ellátási, tartási ós életjáradéki szerződések okiratba foglalását a törvényjavaslat azért kívánja meg, mert az ilyen szerződések, hosszabb időre szóló kötelezettséget állapítanak meg vagy szüntetnek meg és azokból, ha tartalmuk könnyen nem bizonyítható, sok bonyolult és költséges jogvita támad. Különösen indokolt az okirati kényszerrel az olyan szerződések megfontoltságát előmozdítani, amelyekkel jogtudatlan öreg emberek a kellő biztosíték nélkül ígért tartás reményében meglevő vagyonukat átruházzák (kikötmóny), továbbá amelyek a járadékos szolgáltatásoknak egy összegben való megváltására irányulnak. 9. Az osztatlan vagyon közösségének megszüntetése legtöbbször annyi bonyolult jogi kérdéssel kapcsolatos, hogy az arra vonatkozó szerződéseket indokolt írásbeliséghez kötni. 10—12. E pontokban a törvényjavaslat a szerződés megerősítésére szolgáló olyan szerződési mellókkikötésekre állapít meg okirati kényszert, amelyek az azokat elvállalókra olykor aránytalanul súlyos gazdasági következményeket hárítanak és amely kikötéseket, ha nem fontolják meg kellőleg, könnyen ki lehet használni a gyengébb gazdasági helyzetben levő megszorult felekkel szemben. Alaptalan az az aggodalom, hogy az okirati kényszer szükségtelen forgalmi gát oly esetben, amikor a jogügylet kis értékű vagyontárgyakra vonatkozik. Mert ha az illető tárgyak csekély értéke folytán a jogügylet valóban olyan csekély gazdasági jelentőségű, hogy e jelentőséghez képest még a jogügylet egyszerű írásba foglalásával járó fáradság is túlzottnak jelentkezik, a feleknek módjuk van az ügyletet a törvényjavaslat 1. §. 2. bekezdése értelmében »elfogadott teljesítéssel« írásba foglalás nélkül is érvényessé tenni. A 10. §-hoz. Sok pereskedést el lehetne kerülni, ha a szerződő felek a bonyolultabb és súlyosabb következményekkel járó szerződésekről készült okiratokat joghoz értő emberek felvilágosításai alapján készítenék. Ebben az esetben az okirat nemcsak az érvényesség kérdésének eldöntését könnyítené, hanem a jogügylet belső tartalmi helyességét is biztosítaná. Ezt a célt leg-