Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1077. Törvényjavaslat az okirati kényszerről

1077. szám. 7 foglalandó lényegéhez tartozónak minősítsenek mindent, ami a szerződés gazdasági vagy egyéb célját tekintve a felek szempontjából jelentőséggel bír: amely megoldás a feleket minden jelentős mozzanatra kiterjedő megegyezés létesítésére szorítaná. A törvényjavaslat nem nyilvánítja a szerződés lényegéhez tartozónak az olyan pontokra vonatkozó megegyezést, amelyekre jogszabály szerződést' pótló (dispositiv) rendelkezést állapít meg, valamint az olyan megegyezést sem, amely a szerződés törvényes fogalmához nem tartozó egyéb mellékkörülményre vonatkozik. A most kifejtett szabálynak szigorú következetességgel való végrehajtása azonban méltánytalanságra vezetne olyan esetekben, amikor a szerződő felek akaratelhatározására döntően hatott valamely olyan körülmény, amely nem tartozik ugyan a jogügylet lényegéhez, de a felek gazdasági érdekeit mégis oly közelről érinti, hogy az arra vonatkozó megállapodás nélkül a felek a szerződést nem tekintették megkötöttnek. Ilyen esetekben a törvényjavaslat addig, amíg a felek az említett körülmény tekintetében a szerződésre megszabott alakban meg nem egyeztek, a szerződést egyelőre feltételesen megkötöttnek minősíti, de úgy, hogy a szerződés az illető pontra kellő alakban való megegyezéssel véglegesíthető. Hogy a törvény ily rendelkezését visszaélésekre, a véglegesen kötött szerződés alóli kibújás megkísérlésére ne lehessen felhasználni, a törvényjavaslat megkívánja, hogy az a kijelentés, amelyhez a fentiek szerint a szerződés feltételessége fűződik, a szerződési okirat alá^ írása előtti időből származzék. Azok után, hogy a törvényjavaslat az előadottak szerint úgy pozitíve, mint negatíve meghatározza a szerződésnek okiratba foglalandó tartalmát, önként érthető a törvényjavaslatnak az az álláspontja (2. §. 3. bek.), amely «gyes pontok iránti előzetes megegyezést magában véve akkor sem tekint kötelezőnek, ha írásba van foglalva. A pontozatok kötelező erejének az alkudozás további sorsától való függetlenítése rendszerint nem felel meg a felek akaratának, mert az alkudozó felek az ilyen pontozatokat többnyire csak azzal a kifejezett vagy hallgatólagos fenntartással állapítják meg, hogy a megegyezés a többi pontokra is létrejöjjön. A 3. §-hoz. A törvényjavaslat arra az esetre, ha az okirat a szerződésnek törvényszabta érvényességi kelléke, hatálytalannak mondja ki az okiratba fel nem vett akár korábbi, akár egyidejű, akár végül (2. bek.) az utólagos módosító vagy kiegészítő megállapodásokat, ha azok a szerződésre megszabott okirati alaknak meg nem felelnek, mert a formakényszer az egész szerződésre, annak minden kikötésére vonatkozik. Esetleg azonban a törvényszabta írásbeli alaknak meg nem felelő megállapodás indicium lehet arra, hogy az alakszerű szerződés megkötésénél a szerződés megtámadására alapul szolgálható tévedés vagy megtévesztés jött közbe Ehhez képest a törvényjavaslat kivételesen hatályt tulajdonít a szerződés értelmezésére szolgáló megállapodásnak akkor is, ha a megszabott alaknak nem is felel meg. A törvényjavaslat megoldást nyújt arra a kérdésre is, hogy mi történjék, ha kitűnik, hogy a felek az okiratba fel nem vett valamely megállapodás nélkül nem kötötték volna meg a szerződést és az illető megállapodást nem foglalták írásba. A törvényjavaslat ilyen esetekben a bírói joggyakorlatnak megfelelően semmisnek nyilvánítja az egész szerződést. A 4. §~hos. Azokra az esetekre, amelyekben a törvény a szerződés érvényességéhez írásbeli alakot, de nem közokiratot kíván, a törvényjavaslat az alakszerűségek minimumát e §ban állapítja meg. A törvény szabta írásbeli alakhoz megkívánja, hogy az okiratot sajátkezűleg aláírja vagy sajátkezű