Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.

Irományszámok - 1922-1077. Törvényjavaslat az okirati kényszerről

6 1077. szám. A törvényjavaslat 3. fejezete vegyes és záró rendelkezéseket tartalmaz. A törvényjavaslatban foglalt rendelkezésektől — amelyek a szerződő felek védelme és a forgalmi jogbiztonság javítása érdekében magukban véve is indokoltak — a súlyos bajokkal küzdő kir. közjegyzők és ügyvédek helyzetének javulása is várható. 1. Általában. Az 1. §-hoz. Ez a §. meghatározza a törvényjavaslat szabályozása alá vont esetek körét. A törvényjavaslat azokkal az esetekkel foglalkozik, amelyekben maga a törvény szab meg bizonyos szerződések és jognyilatkozatok érvényességéhez meghatározott írásbeli alakot. A törvényjavaslat 1. §-ának első bekezdése általános szabályként kimondja, hogy ha a törvény valamely szerződésre meghatározott alakot szab meg és ennek az alaknak hiányához más jogkövetkezményt nem kapcsol (például azt, hogy a szerződés bírói úton nem érvényesíthető, vagy hogy bizonyos okirat csak a megszabott alakban használható bizonyítékai stb.), a törvénynek meg nem felelő alakban kötött szerződés semmis. Az 1. §. második bekezdése az 1. bekezdésben kifejezett általános szabály mellett mégis elismeri a törvénynek meg nem felelő alakban kötött szerződés érvényességét abban az esetben, ha azt már teljesítették — úgy, hogy az önként adott ellenszolgáltatást elfogadták. Az önkéntes teljesítés által létrehozott, a teljesítés közben alaposan megfontolt és helybenhagyott gazdasági eredmény a felek akarati komolyságát és az alak megszabásának célját rendszerint megvalósítja s kifejezésre juttatja ; az ügyleti cél megvalósulásával előidézett gazdasági változás szükségtelen felforgatása csak felesleges bonyodalmakra vezethetne. A 2. bekezdés szövege mindazáltal számol olyan esetekkel is, amelyekben a törvény különös okokból a teljesítés által foganatba ment szerződéseket is hatálytalanokká nyilványítja (1. Tj. 11. §. I. utolsó bekezdését). .Amennyiben a szerződés teljesítéséhez (például az ingatlan tulajdonának átruházásához) telekkönyvi bejegyzés is szükséges, a törvényjavaslat csak a telekkönyvi bejegyzéssel megerősített teljesítésnek adja meg a nem kellő alakban kötött szerződést érvénybentartó hatályt. Ezzel a törvényjavaslat a telekkönyvi közhitelnek is kíván szolgálatot tenni. A telekkönyvi bejegyzést igénylő jogügyletekre vonatkozólag tett, most ismeitetett, rendelkezés folytán szükségessé váló értelmező szabályokat a törvényjavaslat 16. §-ának 2. bekezdése tartalmazza. • A 2. §-hos. Minthogy a bírói joggyakorlatban vitás volt, vájjon a törvény által megkívánt okiratba a szerződésnek egész tartalmát vagy mely részeit kell belefoglalni, vagyis, hogy melyek azok a pontok, amelyeknek a szerződésről kiállított okiratba felvétele a szerződés érvényes létrejöttéhez elengedhetetlenül szükséges, ebben a kérdésben a törvénynek határozottan kell állást foglalnia és rendelkeznie. Viták elkerülése érdekében a törvényjavaslat nem állhat meg a kötelmi jog olyan alapelveinek leszögezósénél, hogy a szerződés létrejöttéhez minden lényeges szerződési pontra vonatkozó megállapodás szükséges és hogy az írásbeliséghez kötött szerződési okiratba minden lényeges szerződési megállapodást bele kell foglalni, — mert a jogviták forrása végső sorban az a kérdés, hogy melyek a szerződés lényeges pontjai. A törvényjavaslat e főkérdés tekintetében ki akarja zárni azt a megoldást, hogy a szerződés írásba