Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVIII. kötet • 1077-1171. sz.
Irományszámok - 1922-1080. Törvényjavaslat a polgári iskoláról
1080. szám. 109 meg kell engedni az előreláthatóan kis népességű fiú- és leányiskoláknak •összevonását. A tanulók létszáma lehetővé fogja tenni, hogy az életbelépő rendszabályok gondos megtartásával mindazok a hátrányok elháríttassanak, amelyek a fiáknak a leányokkal való együttes neveléséből származhatnak. 8. §. A tanárok számát az osztályok száma és a rendes tárgyak heti óraszáma szabja meg. Fiúiskolában a hit- és erkölcstani órák levonása után 112, a leányiskolákban 102 a heti órák száma. Heti 22—22 óra számításával tehát egy-egy iskolában fiúknál egy igazgatóra és 5 tanárra, leányoknál 1 igazgatóra és 4 tanárra van szükség. Az igazgatók heti óraszámának 4—12-ben való megállapítása arra az esetre szól, ha az iskola nagyobb népessége egy vagy több párhuzamos osztály fenntartását teszi szükségessé, mely esetben az igazgatással járó teendők, a tanulmányi vezetés és az irányítás a tanítási órák leszállítását kívánja meg. Az oktatás és nevelés érdeke megkívánja, hogy a tanárok kellő lelki és testi frisseséggel végezzék tanítói és nevelői tisztüket.. Ez a követelmény, valamint a tanári tekintély megóvásának érdeke teszi szükségessé a mellékfoglalkozások korlátozását. 9. §. Az indokolás általános részében előadtam a polgári iskolák keletkezésének s fejlődésének történetét. Nem emeltem azonban ki, hogy a törvényhozás ennek az új intézménynek felügyeletét ós közigazgatását nem szabályozta külön, hanem az 1868 : XXXVIII. és az 1876 : XXVIII. t.-c.-ben egybefoglalta a népiskolákkal s egyazon módon szabályozta Ilyképen a jogi helyzet az, hogy a polgári iskolák felügyelet és közigazgatás tekintetében éppúgy a közigazgatási bizottságok és a kir. tanfelügyelők alá tartoznak, mint az elemi népiskolák ós a továbbképző iskolák. Míg a polgári iskolák fejlődése nagyobb arányokat nem öltött, a felügyeletnek és a közigazgatásnak eddigi rendje kielégítő volt. Azóta azonban, hogy a népiskolák száma lényegesen emelkedett, a polgári iskoláké pedig megsokszorozódott, az öncélú polgári iskolának másnemű intézményekkel való összefoglalása mind erősebben éreztette szükségét annak, hogy felügyelete és közigazgatása megfelelő új szabályozást nyerjen, mert a szorosan vett népoktatási intézmények fejlődése és a tanfelügyelői szervezetnek ezzel lépést nem tartó bővítése miatt a kir. tanfelügyelők lassankint képtelenekké váltak a polgári iskolák felügyeletével és igazgatásával járó tehertöbblet ellátására, az összes intézmények kellő gondozására, úgy hogy az eddigi keretekben hol az egyik, hol a másik csoport elhanyagolása következett be. Ez az állapot indította már hivatali elődömet arra, hogy a polgári iskolák tanulmányi életének hatékonyabb gondozását és egységes szempontok szerint való irányítását valamilyen kisegítő megoldással biztosítsa s így küldettek ki az 1876 : XXVIII. t.-c. 3. §-a alapján szakértő iskolalátogatók, ami ínár átmenetet jelent az önálló felügyelethez. Az iskolalátogató felügyelők megbízásával azonban a kérdés megoldva nincsen. A tételes törvények rendelkezései alapján ugyanis a felügyelőknek intézkedési jogot adni nem lehetett s így igen ferde ós mind adminisztratív szempontból, mind pedig a felügyelet gyakorlása szempontjából hátrányos helyzet alakult ki, mért a kir. tanfelügyelőnek megvolt az intézkedési joga, de a felügyeletet nem gyakorolhatta közvetlenül maga, illetőleg saját közegei útján, viszont a szakértő iskolalátogatóknak .módjukban volt iskolalátogatásuk alkalmával közvetlen tapasztalatot szerezni, azonban hatáskörük szorosan a tanulmányi részre vonatkozott, intézkedési joguk pedig egyáltalán nem volt.
