Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1073. Törvényjavaslat a leányközépsikoláról és a leánykollégiumról

1073. szám. 451 A 10. §. meg akarja őrizni mindenik iskolatípusnak a jelen javaslatban kialakított jellegét, amit a másfajta intézettel való kapcsolatba hozás veszélyeztetne s el akarja azt a hátrányt is kerülni, amelyet különböző típusok kombinálásából származó nagynépességű iskolákban a nevelés és tanítás érdeke szenvedhetne, 11. §. Miután e törvény életbeléptetése után a leányiskola tanításrendszere a maga sajátos szükségletei szerint alakul ki, nem engedhető meg, hogy leányok más tanítástervű intézetben végezhessék tanulmányaikat. A 12. §. rendelkezését, hogy-egy osztályba 40 rendes tanulónál több nem vehető fel, az egészségügyi okokon kívül azt is ajánlja, hogy a leányok idegesebb, szórakozottabb természete miatt nagyobb létszámú osztályok tanításának és nevelésének eredményessége nem remélhető. A 13. §-ban a felvételt azért kötöm a betöltött 10. életévhez, mert a tapasztalat azt bizonyítja, hogy a fiatalabb leányokat a fokozottabb mértékű középiskolai tanulás nagyon elcsigázza. A 14. §-ban érintett kérdés, hogy tudniillik tanítsanak-e a férfiak középfokú leányiskolában, régóta vita tárgya. Már 1886-ban a berlini nők ós anyák köréből a porosz közoktatásügyi miniszterhez intézett s kizárólag nők által szerkesztett petició (Die höhere Mädchenschule und ihre Bestimmung), bár teljes számban felsorakoztatja azokat az okokat, amelyek alapján a nők számára túlnyomó érvényesülést követelnek a leányiskolákban, mégis elismeri, hogy a férfiakat nem lehet a tanításból kizárni, mert jobban megállják helyüket ott, ahol liiváitképen értelmi tanításról van szó, mint például a grammatika, számtan, természettudományok, földrajz tanításában. Azóta e tekintetben felforgató változások nem történtek. Sőt hazai tapasztalatok szerint is az iskolai élet nyugodt menetének s bizonyos fokig a tanítás zavartalan folytonosságának biztosítására is a betegségekkel szemben nagyobb ellenállást tanúsító férfitanárok közreműködésének csak üdvös hatását lehet érezni. A 15. §. azon nőtanárokra vonatkozik, akik még a régebbi rendszer idején csak polgári iskolai oklevél alapján nyertek alkalmazást a felsőbb leányiskolában, akik azonban a gyakorlatban nemcsak a gimnázium alsó tagozatában, hanem sokszor a felső osztályokban is tanítottak és tanítanak, de illetményeik dolgában a polgári iskolák tanárnőivel esnek egy elbánás alá, holott a tanítónőképzők férfi- és nőtanárai a 11.890/1906. sz., a kereskedelmi középfokú iskolák férfi- és nőtanárai a 44.001/1905. sz. min. rendelet alapján ugyanolyan képesítés mellett az átszervezés alkalmával a középiskolai képesítésű tanárokkal illetmények tekintetében -is egyenlő elbánásban részesültek. A 16. § a magyar nőmozgalom régen sürgetett kívánságánakteszeleget, ami egyébként a többi európai állam joggyakorlatának is megfelel, amikor a leányközépiskolai érettségi bizonyítványt egyenlő értékűnek nyilvánítja a fiúközópiskolai érettségi bizonyítvánnyal az egyetemre és egyéb főiskolákra való felvétel ós a hivatalokra való minősítés szempontjából. Azt a korlátozást is megszünteti, amely szerint a nők ezidáig csak legalább jórendű érettségi bizonyítvány alapján nyerhettek felvételt az egyetemre. Azonban mégis szükséges, hogy amennyiben a nőknek egyes egyetemi karokra vagy főiskolákra való felvétele aggodalmasnak látszik, a vallás- ós közoktatásügyi miniszternek joga legyen a felvételt rendeleti úton korlátozni. A II. fejezet 18. §-ával kezdődnek a leánykollégiumra vonatkozó rendelkezések. Énnek az iskolatípusnak felállítását a már említett szempontokon 57*