Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1066. Törvényjavaslat az Ausztriával 1926. évi április hó 9-én kötött kereskedelmi pótegyezmény becikkelyezéséről

420 1066. szám. Az Ausztriával való évszázados gazdasági együttélésünk természetes következménye, hogy mie'ta önálló vámterület vagyunk, kiviteli statisztikánkban a rendeltetési országok között első helyen áll Ausztria, ahová pl. 1925-ben összkivitelünk 3352%-a irányult. Külkereskedelmi mérlegünk Ausztriával szemben tavaly 67 millió aranykoronával volt aktív, aminek gazdasági előnyét azonban részben ellensúlyozza az a körülmény, hogy míg Ausztria hozzánk majdnem kivétel nélkül kész iparcikkeket —- tehát igen sok munkaértéket képviselő árukat — hozott be, a mi kivitelünk oda túlnyomórészt élelmiszerből s nyersanyagból állott. Ennek az intenzív áruforgalomnak biztosítását s fejlesztését hívatott jelen pótegyezmény szolgálni, mely az 1922. évi általános s legtöbb kedvezményes kereskedelmi egyezményt kiegészíti s azzal teljes egészet alkot. A pótegyezmény A melléklete az Ausztriával szemben elért vámengedményeket foglalja magában. Ezek egy része vámmórsóklés, másik része az osztrák autonom, vagy szerződéses vámok kötése. Ausztriának közismerten alacsony vámnívója mellett sok fontos magyar kiviteli cikk áthághatatlan magas vámmal találkozott. Ennek oka egyrészt az osztrák vámtarifa kevéssé specializáló jellegében, másrészt abban a körülményben rejlik, hogy némely, bennünket nagymértékben érdeklő cikk vámját abból a célból emelte az új osztrák vámtarifa magasra, hogy a szerződéses tárgyalásoknál megfelelő kompenzációs anyag álljon az osztrák kormány rendelkezésére. A vámmórséklések tekintetében sikerült olyan engedményeket elérni, amelyek exportérdekeinknek a mai árviszonyokra alapított számítás szerint megfelelnek. Ezeknek az engedményeknek egy része, mint a bornál, pezsgőnél, szaláminál, azoknak a vámtóteleknek biztosítására szorítkozik, amelyeket más államok hasonló cikkei már élveznek. A bornál a velünk szemben eddig alkalmazott 60 aranykoronás vám teljesen prohibitív jellegű volt, mert míg Ausztriába irányuló borkivitelünk 1920—1922-ben évi 500—900.000 hl. között mozgott, addig az 1922. augusztus 1 én életbeléptetett 60 K-ás vám óta rohamosan csökkent s az 1925. évben mindössze 5.000 hl.-t tett ki. A borvám terén elért 60%-os engedmény a magyar bornak vám tekintetében az egyéb külföldi borokkal egyenlő ver« senyfeltételeket teremt, ami remélhetőleg segítségünkre lesz abban, hogy az osztrák piacon a magyar bor ismét azt a szerepet vihesse, melyre megszokottságnál és közelségnél fogva igényt tarthat. Fontos eredménynek tekinthetjük a 3 aranykoronás lisztvámpótléknak 1*45, illetve 1-65 aranykoronára való leszállítását. Ez a magas vámpótlék 1925. január 1-én lépett életbe Ausztriában s azt eredményezte, hogy míg 1923-ban 1,384.888 q ós 1924-ben 1,061.872 q lisztet vittünk ki Ausztriába, 1925-ben lisztkivitelünk 637.992 q-ra apadt, ami malomiparunk válságának egyik okozója lett. Az osztrák liszt vámpótléknak körülbelül felére való leszállítása Ausztriába irányuló lisztkivitelünket mindenesetre fokozni fogja s megadja a lehetőséget arra, hogy hazai malmaink az osztrák malomiparral eredményesebben vehessék fel a versenyt. E legfontosabb cikkeken kívül sikerült úgy mezőgazdasági terményeink (főzelék- és gyümölcsfélék, magvak, sajt, stb.), mint kivitelre dolgozó iparunk készítményei (konzervek, sütemények, kötélverő áruk, gépek és villanyos cikkek, bútorok) közül azokra, amelyek Ausztriával való forgalmunkban fontosabb szerepet játszanak, vámmérsékléseket elérnünk.