Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1066. Törvényjavaslat az Ausztriával 1926. évi április hó 9-én kötött kereskedelmi pótegyezmény becikkelyezéséről

1066. szám. 419 Melléklet az 1066. számú irományhoz. Indokolás „az Ausztriával 1926. évi április hó 9.-én kötött kereskedelmi pótegyezmény becikkelyezéséről" szóló törvényjavaslathoz. Az osztrák köztársasággal 1922. február 8-án kereskedelmi egyezményt kötöttünk, melyet az akkori kormány a nemzetgyűléstől nyert felhatalmazása alapján 1923. március 2-án rendeleti úton (1421/1923. M. E. sz. kormányrendelettel) léptetett életbe. Ez az egyezmény a két állam között a kereskedelmi forgalom általános feltételeit szabályozza és a legtöbb kedvezményes elbánást kölcsönösen biztosítja, a tulajdonképeni áruforgalomra azonban élénkítóen vagy könnyítőén nem hathatott, mert nem befolyásolta a kiviteli és behozatali korlátozásoknak azt a mindkét államban fennálló rendszerét, amely az akkori zavaros gazdasági viszonyok között enrópaszerte a kereskedelempolitika leghatályo« s abb eszköze volt. A forgalmi korlátozásoknak ebben a korában az Ausztriával való kereskedelmünk szabályozói az ú. n. árucsere- vagy kontingens szerződések voltak. Az 1925. év kereskedelempolitikánkba gyökeres változást hozott. 1924. július 26-án lejárt az a hároméves határidő, mely alatt a trianoni békeszerződés kereskedelempolitikai szuverenitásunkat korlátozta annyiban, hogy a 203. és 215. §§. szerint minden kedvezmény, melyet Magyarország bármely államnak az áruforgalom terén megad, ipso facto s minden ellenszolgáltatás nélkül megilleti a békeszerződést aláírt összes hatalmakat. Új autonóm vámtarifánk, melyet az 1907. évivel szemben a gyökeresen megváltozott viszonyok tettek szükségessé, a pénzérték állandósulása következtében 1925 január l-én óletbeléptethető voit s ezzel megfelelő tárgyalási alappal rendelkeztünk vámtarifa-szerződések számára. Ugyanekkor Magyarország, elsőuek a középeurópai államok között, megszüntette a forgalmi korlátozásokat s szakítván így a háborús gazdasági politikával, visszatért a békeidők vámpolitikájára. Ez a fordulat lehetővé, de szükségessé is tette, hogy azokkal az államokkal, amelyekkel élénkebb forgalmat bonyolítunk le, vámtarifaszerződéseket kössünk. Szükséges volt ez azért, mert míg mi a forgalmat szabaddá tettük, szomszédaink a ki- és beviteli tilalmakat magyar árukkai szemben továbbra is fenntartották s Ausztria például más államokkal kötött szerződéseiben a legtöbb kedvezményes elv alkalmazását a legfontosabb magyar kiviteli cikkekre (bor, szalámi, paprika) bizonyos körülírások révén kizárta. Az 1925. január l-én megnyílt új kereskedelempolitikai irány programmjába a magyar kormány első teendőül a Csehszlovákiával és Ausztriával való vámtarifa-szerződések megkötését vette fel, minthogy kivitelünknek több mint a fele e két államban talál elhelyezést s így termelésünknek e két legfontosabb piacát kell elsősorban biztosítanunk. 53"