Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1028. A frankhamisítási bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság jelentése eljárásának befejezéséről és eredményéről

150 1028. szám említette. Ő tehát úgy vélte, hogy Nádosy már tnd az ügyről és abban a meggyőződésben volt, hogy ily módon az utasítás jó kézben van és az ügy kiderítése meg fog történni. Ily módon a miniszterelnök két helyről kapván jelentést, Nádosy személyével kapcsolatban Prónaytól és a belügyminisztertől, utasította a belügyminisztert, hogy a nyomozást a legerélyesebben folytassa. Egyidejűleg meghagyta a belügyminiszternek, hogy Nádosy és Windischgraetz ellen a nyomozást személyesen vezesse és neki — minthogy néhány napra Budapestről eltávozott — visszaérkezése alkalmával nyomban tegyen az ügyről jelentést. A miniszterelnök december 24-én a fővárosból elutazott és csak 31-ón tért vissza. Megjegyzendő, hogy a december 22-én délután érkezett hollandi távirat a nyomozást hamis vágányra terelte, amennyiben abban két név említtetett, akiktől állítólag Jankovich — hágai vallomása szerint — a hamis frankokat átvette, még pedig Somlay István és Kovács Adalbert. Jankovich megküldött vallomása szerint ezekkel a Belvárosi Kávéházban találkozott. Az átirat alapján megindult a nyomozás Somlay István és Kovács Adalbert ellen, amely nyomozás azonban természetszerűen eredményre nem vezetett, csak napok múlva derülvén ki, hogy Jankovich a hatóságok félrevezetése céljából az amsterdami rendőrhatóság előtt tett első vallomásában nem létező nevekre hivatkozott. A belügyminiszter Nádosy Imrét — mint fentebb említtetett — december 24-én felhívta, hogy kérjen szabadságot, nevezett azonban az ünnepek alatt, illetőleg az ünnepek utáni második napig ennek eleget nem tett, mire a belügyminiszter közvetlenül az ünnepek után elrendelte Nádosy szabadságolását. A miniszterelnök utasításának megfelelően a belügyminiszter december 25-én reggelre Nádosy útján lakására rendelte Windischgraetz Lajos herceget. A vele folytatott beszélgetés folyamán a belügyminiszter — előadása szerint — oly adatoknak jutott birtokába, amelyekből bizonyossággal következtethetett arra, hogy Windischgraetz Lajos az akcióban benne van, azzal azonban egyáltalában nem volt tisztában, hogy kikkel és hogyan tervezte azt? Ezen beszélgetés folyamán merült először fel a Térképészeti Intézet és Gero neve s került szóba a Nemzeti Szövetség. A hallottak alapján a belügyminiszter a nyomozást kiterjesztette arra vonatkozólag, hogy Windischgraetz az utóbbi időben kikkel állott összeköttetésben. A kutatások azonban negatívok maradtak és új nyomot megállapítani a rendőrségi nyomozás december 28-ig nem tudott. Ezen a napon érkeztek meg Budapestre a francia kiküldöttek és hozták az egész nyomozásra döntő jelentőségű sárospataki nyomot Kovács Gáspárral kapcsolatban, amely értesítés vétele után a rendőrség emberei nyomban Sárospatakra utaztak és megállapították, hogy a hamis ezerfrankosokat tényleg Kovács Gáspár küldötte el és hogy ugyancsak Kovács Gáspár volt az, aki Budapesten a Király-utcában hamis ezer frankossal vásárolt. Időközben — december utolsó napjaiban — megállapította a rendőrség, hogy a Hágába Marsovszky és Mankovich címére küldött sürgönyök Rába kezétől származnak, s ily módon a nyomozás most már két irányban indulhatott meg Windischgraetz személye ellenében, Kovács Gáspár — Windischgraetz komornyikja — kinek előállítása iránt intézkedés történt és Rába Dezső — Windischgraetz titkárja — személyén keresztül. December 31-én reggel a miniszterelnök megérkezett vidékről. Még a