Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1028. A frankhamisítási bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság jelentése eljárásának befejezéséről és eredményéről

1028. szám. 151 reggel folyamán a belügyminiszter jelenti a miniszterelnöknek a nyomozás eredményét, hogy t. i. Windischgraetz bűnrészessége kétségtelen, és hogy Nádosy legalább is súlyos mulasztásokat követett el és bűnpártolása legnagyobb mértékben valószínű. A miniszterelnök e jelentés alapján elrendelte, hogy Windischgraetz lakásán azonnal őrizetbe veendő és tekintettel az ügy súlyos bel- és külpolitikai következményeire, elhatározta a sajtó képviselőinek informálását és egy pártközi konferencia összehívását. Ezen az értekezleten a miniszterelnök bejelenti elhatározását az ügy legteljesebb felderítése iránt és kéri a pártokat, hogy az ország fontos érdekeinek szem előtt tartásával tárgyalják az ügyet. Ugyanezen a napon megjelent a rendőrfőkapitányságon Benoist Andié francia megbízott a nyomozás adatainak megismerése céljából. A rendőrhatóság nevezettet felhívja, hogy közölje a birtokában levő adatokat a bankjegyek előállításának helyére és a nyomdára vonatkozólag. Benoist kijelenti, hogy ilyen adatok birtokában nincsenek, de közli abbeli véleményét, hogy a bankjegyek talán Bécsben állíttattak elő, ezzel szemben Emmery Jules véleménye szerint a bankjegyek előállítási helye Magyarország. Ebbeli állításának alátámasztására elmondja, hogy már 1924. március hó 24-én egy diplomáciai körökben járatos és hitelt érdemlő ember a nizzai rendőrségnek bejelentette, hogy Windischgraetz Lajos herceg kifejezetten ezerfrankos bankjegyek hamisításával foglalkozik, továbbá, hogy bizalmas értesülések szerint Jankovich Windischgraetznek jó barátja, Kovács Gáspár nevű egyén pedig — akire az ezerfrankos hamis bankjegyek terjesztése kétségtelenül rábizonyult — a hercegnek körülbelül 17 év óta alkalmazott komornyikja. Alapos tehát a feltevés, hogy a szálak Windischgraetzhez vezetnek. Ugyanezen a napon, tehát december 31-én, a rendőrség kihallgatja herceg Windischgraetz Lajost, aki vallomása során leghatározottabban tagadja, hogy a pénzhamisításról tudomása lenne, tagadja, hogy a Hágában letartóztatott Jankó vi chcsal és társaival összeköttetésben állna, és hogy tudomása lenne arról, hogy mik épen kerültek a hamis bankjegyek nevezettek birtokába. Arra a francia meggyanúsításra, hogy 1922. év folyamán már készített, de tökéletlen hamisításokat, és hogy utóbb ismét egy tökéletesebb hamisítvány készítését végeztette, előadja, hogy ebben a franciák részéről tisztán politikai tendenciát lát. Ártatlansága igazolására házkutatást kér. 1926. január 1-ón megjelenik a rendőrfőkapitányságon Benoist André és előadja, hogy Párizsból értesítést kapott, — nem ugyan hivatalos megállapítás, de egy ott szerzett bizalmas jelentés alapján, — hogy Jankovich Arisztid 5—6 hónappal előbb a magyar államnyomdától kapott volna nyomdai eszközöket, melyeket Elefánt-majorban, Nyitra megyében állítottak volna fel. Ezeket egy Schneider nevű rendőrségi ember felfedezte, mire visszaszállították Budapestre. A pénzt, amit Jankovich kivitt Hollandiába, értesülése szerint Sopronból Bécsbe Somlay nevű rendőrségi tisztviselő szállította. Kérte a nyomozásnak ez irányban való kiterjesztését. A nyomozás eddigi adataiból megállapítható volt herceg Windischgraetz bűnrészessóge, valamint az a körülmény is, hogy Nádosy a dologról tudott. Pozitív bizonyíték hiányában azonban a nyomozás eme stádiumban megrekedt.