Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1028. A frankhamisítási bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság jelentése eljárásának befejezéséről és eredményéről

1028. szám. 141 Baross Gábor szerepe. A bankjegyek készítésével kapcsolatban felmerült a bankjegyek mikénti értékesítésének gondolata is. 1925. év augusztus hó végén az almádii fürdőben nyaraló Baross Gábor levelet kapott Nádosy Imre országos főkapitánytól, amelyben írja, hogy vele egy fontos ügyet óhajt közölni. A levél folytán Baross Budapestre utazott és felkereste Nádosyt, aki előadta, hogy egy irredenta-akcióról van szó, hamis frankok készültek s ezek értékesítésére nézve tanácsot kór. A kir. ügyészség előtt tett vallomásában Baross Gábor előadta, hogy az országos főkapitány ezen közlésén szerfelett megrémült és kérdezte, minek kell ilyen eszközökhöz folyamodni. Nádosy megnyugtatni igyekezett őt, hazafias célokat emlegetett, a lelkére beszólt és kérte, hogy legyen segítségükre az akció lebonyolításában. Majd hivatalából herceg Windischgraetz lakására vezette, ahol látta Baross az egész halom francia bankóutánzatot. Állítása szerint mint laikus is azonnal észrevette, hogy az utánzatok rosszak, azok papírja vastagabb, színük rossz, a nyomás elcsúszott, szóval, hogy forgalomba nem hozhatók. Ezen látogatása után Baross visszautazott Almádiba, ahonnét csak szeptember 10-én érkezett vissza. Vallomása szerint visszaérkezése után ismét hivatták Windischgraetz lakására, mely alkalomkor minden törekvése arra irányult, hogy Windischgraetzet és Nádosyt a tervükről lebeszélje ós kimutassa, hogy azok kivihetetlenek. Terveiket helytelenítette, azonban — vallomása szerint — őket jobb belátásra bírni teljesen lehetetlen volt. Ekkor arra gondolt, hogy miután pónzkereskedelmi kérdésekben nem szakértő, egy szakembert visz oda, aki őket terveik kivihetetlenségéről meg fogja győzhetni. E célból felvitte magával Windischgraetz lakására Elischer Jánost, az Elischer ós Havas bankcég egyik beltagját, akivel előzetesen megbeszélte, hogy a tervezett akció minden részletét helyteleníteni fogja. Elischer Baross Gábor vallomása szerint a megbeszélés szerint is járt el, azonban eredménytelenül. Ekkor Baross — vallomása szerint — abban állapodott meg Elischerrel, hogy az értékesítés lehetőségeinek a helyszínen való kitapasztalása céljából egy szakértőnek külföldre való utazását fogják ajánlani a társaságnak, akivel azonban már előzetesen abban fognak megállapodni, hogy visszatérése után az értékesítés teljes lehetetlenségét fogja jelenteni. E célra megnyerték Horváth Loránd cégvezetőt, aki különben is üzleti ügyekben külföldre volt utazandó. Horváth Loránd ezután megjárta Svájcot, Hollandiát, Németországot és mintegy két hót múlva visszaérkezve, Baross vallomása szerint oly jelentést tett, mely szerint az értékesítési tervek teljesen kivihetetlenek. Miután azonban Windischgraetz ós Nádosy a kész hamisítványok forgalombahozatalától eltekinteni nem óhajtottak, Baross Gábor vallomása szerint elhatározta, hogy a folyamatban lévő akcióról a miniszterelnököt értesíteni fogja. E végből Horváth Lorándot Kozma Miklóshoz, a Magyar Távirati Iroda főnökéhez küldötte el> megkérve nevezettet, hogy a nevek elhallgatásával közölje a miniszterelnökkel, hogy a Nemzeti Szövetség helyiségeiben hamis ezerfrankosok vannak és hogy azok értékesítése küszöbön áll. Baross Gábornak a kir. ügyészség előtt tett ezen vallomása megegyezik Elischer János és Horváth Loránd tanuknak a kir. ügyészség előtt tett vallomásaival. Rába Dezső a kir. ügyészség előtt tett vallomásában Baross Gábor személyével kapcsolatban kijelenti, hogy nevezett a hamisítás egyes fázisai-