Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVII. kötet • 1000-1076. sz.

Irományszámok - 1922-1028. A frankhamisítási bűnügy politikai hátterének megvizsgálására kiküldött parlamenti bizottság jelentése eljárásának befejezéséről és eredményéről

1028. szám. 135 bizottság által beszerzett iratokból és bekért felvilágosításokból a bizotság megállapította, hogy a hamispénz gyártására való szövetkezés 1923. év elején történt. Hogy kik voltak közvetlen részesei a bűnszövetkezetnek, az pontosan meg nem állapítható, mert erre vonatkozóan herceg Windischgraetz Lajos a vallomástételt megtagadta. Herceg Windischgraetz Lajos vallomása szerint először kőklisékkel kísérletezett 1922. év elején, amely kövek sorsáról felvilágosítást adni nem tud. A kövekkel való munka azonban tökéletlen volt, a klisék hamispénz előállítására alkalmatlanok voltak, egyébként is híjával volt a megfelelő felszerelésnek, miért is a kísérletezések abbanmaradtak. Később a herceg külföldön, közelebbről meg nem határozható helyen érdeklődött a bankjegyelőállítás technikája iránt és sikerült olyan szakvéleményt beszereznie, amely a kövek használatát teljesen feleslegessé teszi. Ez 1923. év tavaszán lehetett. A gondolat eredete. Maga a pénzhamisítás gondolata herceg Windischgraetz Lajos vallomása szerint nem tőle ered; a forrást illetően csak annyit ad elő, hogy az külföldről származik. Arra vonatkozólag, hogy a terveket kikkel beszélte meg, kiknek a tanácsát kérte ki, vallomást tenni nem hajlandó. A gondolat eredetére vonatkozólag meghallgatott Rába Dezső, herceg Windischgraetz Lajos titkára annyit ad elő, hogy a herceg előadása alapján tudja, hogy az idea és a tervek Németországból származnak. Megemlíti későbbi vallomásában azt is, hogy Windischgraetz herceg levélbeli összeköttetésben állott Ludendorff és Seeckt tábornokkal, hogy továbbá a hercegtől nyert értesülése szerint Ludendorff tudott a dologról. Ezen vallomását azonban a herceggel történt szembesítése után odamódosította, hogy az összeköttetés során írt levelekben a frankhamisításról szó nem volt s Ludendorffra vonatkozó állítása tévedésen alapul. Finanszírozás kérdése. Az akció finanszírozásával kapcsolatban herceg Windischgraetz Lajos vallomása során kijelentette, hogy azt nagyrészben ő finanszírozta. Resztvettek abban kisrészben mások is, de azok nevét nem árulja el. A rendelkezésre álló okiratok és vallomások alapján arra, hogy a finanszírozásban más is részt vett volna, bizonyítók nem foglaltatik. Rába Dezső a nyomozás során tett vallomásában hivatkozik ugyan Baross Gáborra, mint aki az akció finanszírozásában — állítása szerint 20 millióval — szintén részt vett volna» ez az állítás azonban ezidőszerint még csak valószínűsítve sincs. E kérdéssel kapcsolatban a nyomozás során kihallgatott Rába Dezső vallomásában annyit ad elő, hogy a hamisítványok összeállításának, valamint terjesztésének költségeit a herceg viselte, hogy a hercegen kívül azonban még más is részt vett volna abban, nem tudja. Ugyancsak nem tudja, hogy hogyan történt a finanszírozás, mert ezekbe a kérdésekbe a herceg nem avatta be. Herceg Windischgraetz Lajos vallomásából megállapíthatóan az akció céljaira a következő összegeket fordította: 1922. évvégén, vagy 1923. év elején a Földhitelbanktól felvett 10 millió koronát, 1923. év végén két milliárd osztrákkorona kölcsönt vett fel, amelyből 1,200,000.000 koronát