Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-934. Törvényjavaslat az Amerikai Egyesült Államok vagy állampolgáraik által támasztható kárigények mikénti elbírálására vonatkozólag az Amerikai Egyesült Államokkal és az Osztrák Köztársasággal 1924. évi november hó 26-án Washingtonban kötött megállapodás becikkelyezéséről

934. szám. 77 lyeknek tárgyában a biztos határozni hivatott. A II. cikk a biztos utódjának megválasztásáról rendelkezik arra az esetre, ha valamely oknál fogva tisztét ellátni képtelen lenne s kimoncjja, hogy a biztos működését Washingtonban a megállapodás életbelépésétől számított két hónapon belül kezdi meg. Ugyanez a cikk megállapítja az igények bejelentésére szolgáló határidőt is. A III. cikk a biztos kötelességévé teszi, hogy az eléje terjesztett kérdéseknek ós eseteknek nyilvántartásáról és az előtte lefolytatott tárgyalásokról szabatos jegyzőkönyveknek felvételéről gondoskodjék. Ebből a célból a szerződő kormányok mindegyike titkárt nevezhet ki melléje, akik mint a Commissionernek közös titkárai működnek és utasításai szerint járnak el. A IV. cikk értelmében a három kormány ügyvivőket és tanácsadót jelölbet ki, akik a biztos elé szóbeli vagy írásbeli bizonyító kokat terjeszthetnek. Ugyanez a cikk biztosítja, hogy Magyarország, illetőleg az Osztrák Köztársaság minden, a biztosnál bejelentett igény tekintetében nyilatkozhassék, valamint kimondja azt is, hogy a biztosnak határozatai végérvényeseknek ós mind a három kormányra kötelezőknek tekintendők. Az V. cikk a költségek viseléséről rendelkezik olyképen, hogj^ mindegyik kormány a saját költségeit, beleértve a saját titkárának, valamint ügyvivőjének és tanácsadójának illetményeit is, maga viseli. Az összes többi költségeket, ideértve természetesen a biztosnak és az általa alkalmazott tisztviselőknek illletményeit is, felerészben az Egyesült Államok kormánj^a, másik felerészben pedig Ausztria és Magyarország egyenlő arányban viselik. Végül a VI. cikk a megállapodás életbelépéséről rendelkezik, az életbelépés időpontjául a megerősítő okiratok kicserélésének napját állapítván meg. A fentiekben tartalmilag ismertetett megállapodás létesítésére irányuló tárgyalások felvételénél a magyar kormány mindenekelőtt figyelemmel volt arra, hogy az Amerikai Egyesült Államok és Magyarország között 1921. évi augusztus hó 29-én Budapesten kötött békeszerződésbe foglalt kongresszusi határozat 5. §-a szerint az Egyesült Államokban zár alá vett magyar vagyonok és értékek feloldásának előfeltétele az amerikai kártérítési igények kielégítő rendezésének biztosítása. Minthogy pedig az Amerikai Egyesült Államokban zár alá vett magyar vagyonoknak felszabadításához jelentősebb érdekeink fűződnek, kívánatosnak mutatkozott az Egyesült Államok kormányának az itt szóban levő megállapodás megkötése céljából tett kezdeményező lépéséhez magyar részről is hozzájárulni. A. megállapodás megvilágítására szolgálhat egyébként az annak idején az Amerikai Egyesült Államok és a Német birodalom között ugyanebben a tárgyban létrejött megállapodást becikkelyező törvényjavaslathoz a német birodalmi kormány által szerkesztett emlékiratnak (Denkschrift) a megállapodással elérni kívánt célt ismertető következő kitétele is: »Das Abkommen hat, wie sich aus seiner Einleitung und dem Artikel I. Nr. 1 und 2 ergibt, die gesammten Schadenersatz Verpflichtungen des Reichs aus dem Friedensvertrage vom 25. August 1921. zum Gegenstande. Sein Zweck ist aber nicht die Regelung der Abdeckung dieser Verpflichtungen, sondern lediglich die Festsetzung ihrer Höhe, die in einem Kommisions verfahren erfolgen soll.« Végül kívánatosnak mutatkozik a figyelmet felhívni arra a körülményre, hogy míg a német-amerikai hasonló szerződés szerint az elnökkel együtt a mindkét állam kormánya részéről kinevezett biztosok három tagú kollégiumban alkotják a döntőbizottságot, addig a Magyarország részéről aláírott megállapodás értelmében a döntőbizottsági autoritás egészen a biztosra (Commissioner) száll át. Ennek az utóbbi megoldásnak azonban az az előnye van, hogy az