Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.
Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről
418 9S0. szám. általános gazdasági szempontból kétségtelen veszélyességiről — alkalmas volna arra, hogy a felosztási alapok növelését célzó hozzájárulások összegét jelentékenyen csökkentse. Éppen ezért szükséges, hogy minden olyan biztosított, aki a hozzájárulás fizetésére nem kötelezett külföldi biztosító magánvállalattal köt szerződést és ezzel a törvény intenciójának megvalósulását nehezíti, nagyobb összegű hozzájárulással legyen megróva, mint amennyit az ő szerződése után a belföldi vállalat volna köteles fizetni. Erről rendelkezik a 31. §. negyedik bekezdése. A 29. §. indokolása már megemlítette, hogy az 1920. évi január hó 1. napja előtt kötött szerződós alapján jogosítottaknak a javaslat kedvezőbb helyzetet kíván biztosítani. Ezt a célt szolgálja a javaslat 31. §-ának utolsó bekezdése, amely a hozzájárulásoknak a két felosztási alap közti felosztásra irányadó arány meghatározására a pénzügyminisztert hatalmazza fel. Az arányt maga a javaslat nem határozhatja meg, mert az, hogy mely esetben jut aránylag több az első felosztási alapnak, csak akkor lesz megállapítható, amikor az egyes felosztási alapokban érdekeltek száma a 30. §. értelmében történő átruházások után tisztázva lesz. 32. §. A javaslat a felosztási alapok felosztását akkorra tervezi, mikor a hozzájárulások már befolytak, eddig az időpontig ugyanis a felosztási alap összege nem állapítható meg véglegesen. A felosztásnál alapul az 1921. évi december hó 31. napján fennállott -díjtartalék lesz az irányadó, mert ennek alapján történik a 30. §. értelmében az átruházás is és, mert ez az összeg mindig arányban áll a biztosítási Összeggel ós a befizetett díjak összegével. A felosztási alap segélyével kielégítés természetszerű következménye, hogy a jogosult csupán azt követelheti, a mi őt a felosz'ási alapból megilleti. 33. §. Előfordulhat, hogy a biztosító magánvállalat a 30. t-ban meghatározott átruházási kötelezettségének a három hónapi határidő alatt nem tud pontosan eleget tenni. Előfordulhat ez különösen azért, mert főként az olyan biztosításoknál, amelyekre hosszabb idő óta nem fizettek díjat, a békeszerződés területi rendelkezéséi folytán beállott átköltözések folytán nem mindig lesz könnyű megállapítani, hogy a jogosított tél állandóan Magyarország területén lakik-e. Éppen ezérb a javaslat a hiányos átruházás pótlására bizonyos határidőt enged, ez a batáridő általában meghatározott nap. Ha a biztosító magánvállalat valamely szerződést nemzetközi megállapodás alapján valamely utódállamban működő vállalatnak adott át, az Í3 megeshetik, hogy a tévedés csak később derül ki, ezért ilyen esetekre a javaslat a tévedés kiderülésétől 30 nap alatt engedi meg a pótlást. Az átruházás elmulasztásához a javaslat azt a jogkövetkezményt fűzi, hogy a biztosító magánvállalat a különben fizetendő összeg kétezerszeresét köteles a felosztási alap javára átruházni. A javaslat gondoskodik arról az esetről is, ha az ilyen mulasztás a felosztási alap felosztása után derül ki és erre az esetre a vállalatot közvetlenül kötelezi arra, hogy a télnek a különben a felosztási alapból járó összeget megfizesse és mulasztásáért esetleg bírságot is fizessen. A mulasztás esetét kivéve a javaslat a biztosítási összegek átértékelése tekintetében a bírói utat kizárja. 34. §. E §. a felosztási alap kezelésének részletes szabályozására ad á - pénzügyminiszternek felhatalmazást.
