Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről

980. szám. 413 azonban gyakorlatilag csak ott juthat érvényre, ahol megfelelő támpontok állanak rendelkezésre a vagyon, illetőleg a vagyonszaporalat megállapítására. Ily biztos támpontok nélkül a kötelezett jelenlegi vagyoni helyzetének megítélése sem könnyű feladat, de általában a lehetetlenséggel határos valakinek esetleg 10—12 évvel ezelőtti vagyoni helyzetét pontosan megállapítani. Éppen ezért a javaslat a valorizációnak e^t a kétségkívül legmegfelelőbb módját csak abban a körben alkalmazza, ahol a kötelezett vagyoni helyzetének időközönkinti kimutatására iogsz^abállyal van kötelezve. Ilyen kötelezettek a részvénytársaságok és szövetkezetek. Ezek közül is azonban a javaslat csupán az 1914. évi július hó 1. napján már fennállott vállalatokra mondja ki az arányszám segélyével történő átértékelést, mert megfelelő összehasonlítási alapul csak az utolsó békeév mérlegét tartja elfogadhatónak. A későbbi mérlegekben ugyanis a pénz értékcsökkenésének a mérleg valódiságát kétségessé tevő hatásai többé-kevésbé jelentkeztek. Az utolsó békeév mérlegét a javaslat értelmében a kereskedői mérleg valódiságának helyreállításáról és az ezzel kapcsolatos rendelkezésekről szóló 4.200/1925. P. M. számú (az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924 : IV. t.-c. alapján kiadott rendeletek gyűjteményében 42. sorszám alatt közölt) rendelet alapján készített e'ső mérleggel kell egybevetni és a két mérleg adatai alapján kell megállapítani, hogy a vállalat saját vagyona milyen arányban emelkedett, de a r-aját vagyon összegéhez mindkét mérleg esetében hozzá kell adni a nyugdíjalap (nyugdíj tartalék) összegét is. A saját vagyonhoz a nyugdíjalap hozzászámítását azért kell kimondani, mert a nyugdíjalapot általában nem lehet a vállalat saját vagyonának tekinteni, holott a javaslatnak most ismertetett rendelkezése éppen nyugdíj kiszámítására kíván alapot nyújtani és ezért ellentmondás volna, ha éppen a nyugdíjalap maradna figyelmen kívül. A két mérleg adatainak egybevetéséből eredő arányszám azonban még kiigazításra szorul annak folytán, hogy a részvénytársaságok és szövetkezetek alaptőkéje a két mérleg felállítására irányadó időpontok között növekedett. Az ,ezzel kapcsolatban teljesített befizetéseket nem lehet a vállalat nyereségekónt venni számításba, mert az ilyen úton befolyó összegekkel a részvények illetőleg üzletrészek száma is növekedett és így lényegileg a vállalat vagyoni helyzete nem változott. Igazságos eredményre ebben a tekintetben csak úgy juthatunk, ha az ilyen befizetéseket a pénz értékcsökkenésére figyelemmel vagyis aranyértékre átszámítva az utolsó békeév mérlege alapján megállapított saját vagyonhoz hozzáadjuk. Hasonló eljárást állapít meg a javaslat az időközben lebonyolított fúzió esetére is. Az arányszámot maga a vállalat állapítja meg ós ezért, hogy a vállalat az igényjogosultakat ne hagyhassa sokáig bizonytalanságban, a javaslat kötelezi a vállalatokat az arányszámnak egy éven belül közzétételére. A határidő elmulasztása a javaslat egy későbbi rendelkezése szerint azzal a következménnyel jár (23. §.), hogy az átértékelés mértékét a rendes bíróság fogja megállapítani. 20. §. A 19. §. értelmében kiszámított arányszám a vállalat vagyonának az 1914. év óta bekövetkezett változását állapítja meg. Hogy ennek az arányszámnak a segélyével a járandóság átértékelhető legyen, szükséges, hogy maga az átértékelendő járandóság is az 1914. évi állapotnak feleljen meg. Egészen tiszta a helyzet akkor, ha az igényjogosult már az 1914. évben nyugdíjas -volt, mert akkor az 1914. évi járandóságát egyszerűen meg kell szorozni az