Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.
Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről
412 980. szám. c) Magánalkalmazottak nyugdíja és özvegyeik, áriáik ellátása. 18. §. A magánjogi szerződéssel alkalmazottak nyugdíjának kérdése az utóbbi időben a bíróságokat ós a szakirodalmat egyaránt élénken foglalkoztatta. A bírói gyakorlatnak, amióta az ily járandóságok valorizálna tósá gát elismerte, sok nehézséggel kellett megküzdenie annak folytán, hogy a méltányossági alapgondolathoz híven az adós vagyoni helyzetét is vizsgálat tárgyává tette, ami íőleg olyankor, amikor a kötelezett nagyobb vállalat volt, tetemes nehézségekkel járt. A bíró mindig az előtte fekvő egyes esetet vizsgálva nem érhette el azt sem, hogy ugyanannak a vállalatnak minden alkalmazottja egyenlő mértékben valorizált járandósághoz jusson. A javaslatnak ebben a körben az a célja, hogy a bírói gyakorlatnak egyébként helyes irányelveit megfelelően összefoglalva gondoskodjék arról, hogy az eddig csak per útján elérhető kielégítő eredményt-rövid eljárás útján, sőt per nélkül is elérhetővé tegye és ugyanannak a vállalatnak minden alkalmazottját igazságos és egyenlő helyzetbe juttassa. A javaslat erre irányuló szabályai között olyanok is vannak, amelyek esetleg az aranyalapon valorizálásnál is kedvezőbb helyzetbe hozhatnák egyes vállalatok alkaMnazottait. Minthogy az ilyen eredmény az alkalmazottakat indokolatlan előnyhöz juttatná, a vállalatot pedig méltánytalanul sújtaná, szükséges volt a valorizáció felső határát ebben a körben megvonni és pedig úgy, hogy a járandóság átértékelt összege ne haladhassa meg a pénz értékcsökkenéséből eredő hátrány teljes kiegyenlítését. A magánjogi szolgálati szerződéssel alkalmazottak köréből kiválnak azok, akik valamely hatósággal szoros kapcsolatban álló intézménynél vagy magánál az államnál, törvényhatóságnál, községnél teljesített szolgálat alapján jogosultak magánjogi jogcímen alapuló nyugdíjra. Ezekre az intézményekre, vala* mint magára az államra, törvényhatóságra vagy községre a javaslatnak a mérték megállapítására vonatkozó rendelkezései vagy egyáltalán nem, vagy csak igen nehezen volnána.k alkalmazhatók, éppen ezért az ilyen nyugdíjak tekintetében a javaslat egyfelől fenntartja az eddig nagyrészt rendeleti úton megállapított külön jogszabályokat, másfelől felhatalmazást ad a rendeleti szabályozásra, amennyiben ez még nem történt volna meg. A javaslat a közforgalmú vasutak nyugdíjasai tekintetében az általános nyugdíj átértékelési szabályok alól azt a kivételt teszi, hogy ezeknél az átértékelés legnagyobb mórtéke nem a pénz értékcsökkenés teljes kiegyenlítése, hanem az államvasúti nyugdíjak mértéke. 19. §; A javaslat a nyugdíjak átértékelésének — a már említett rendeleti szabályozáson felül — két módját különbözteti meg, az egyik az arányszám segélyével történő átértékelés, a másik az általános szabályoktól némileg eltérő bírói átértékelés. Az arányszám segélyével történő átértékelés alapgondolata az a bírói gyakorlatban is elfogadott elv, hogy a nyugdíj járandóságot is olyan mórtékben kell felemelni, amilyen mórtékben a nyugdíj fizetésére kötelezett vagyona a nyugdíj megállapítása óta emelkedett. Ennek az alapelvnek a megvalósítása mellett természetesen figyelmen kívül marad a jogosítottak egyéni helyzete, de ez természetes következménye az előbbi §. indokolásában már említett annak a gondolatnak, hogy az ugyanazon vállalattal szemben igényjogosultaknak egyenlő mérték szerint átértékelt járandóságot kell adni, mert ez felel meg a pénz értékcsökkenése előtti helyzetnek is. Az említett alapelv
