Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről

980. szám. 409 átértékelt mórtékben kielégítésére szorítva őt arra kényszerítené, hogy a reáhárult vagyontárgyat egészen vagy részben pénzzé tegye. A javaslat tehát azt szabja meg, hogy az ilyenféle esetek megoldásában a teljesítés módja és ideje lehetőleg úgy állapíttassák meg, hogy a fent említett elv ne szenvedjen sérelmet. , A teljesítés módjára vonatkozó rendelkezés a 15. §. második bekezdése is, amely a bírói gyakorlatban és az irodalomban egyaránt hosszú idő óta felszínen tartott és több oldalról megvitatott örök jogi részletkérdést old meg. Ez a kérdés a kötelesrész kiszolgáltatásának kérdése. A bírói gyakorlat a kötelesrész iránti követelést általában készpénzkövetelésnek tekinti, amelynek összegét a legutóbbi időig a hagyatéknak az örökhagyó halála idejében mutatkozó értéke szerint állapította meg. Az értékelés időpontjából eredő méltánytalanságon a javaslat általános rendelkezései és a 14. §. rendelkezései a legújabban kialakult bírói gyakorlattal egyezően segítenek,, e helyütt a javaslat a természetbeni kiszolgáltatás kérdésével foglalkozik. A kötelesrész természetbeni kiszolgáltatásának gondolata a Kúria legújabb gyakorlatában sem érvényesül és a Kúria a maga álláspontját az örökhagyó akaratának olyan értelmezésével indokolja, hogy a kötelesrészre szorítás a vagyon egységének fentebb már említett célzatával történt. Nem volna indokolt már a Kúria most említett felfogására figyelemmel sem a kötelesrósz iránti igényt minden esetben természetbeni követeléssé alakítani át, a javaslat szellemével azonban nem volna összeegyeztethető, ha olyan esetben sem lehetne a kötelesrósz természetbeni kiszolgáltatását elrendelni, ha a kötelesrészre jogosított kéri és a bíró meggyőződése szerint a természetbeni kiszolgáltatás a kötelezettnek nem jár lényeges sérelmével. Olyan esetekre, amikor a természetbeni kiadás azért nem lehetséges, mert az örökség tárgya nem osztható dolog, a javaslat módot ad a bírónak arra, hogy a kötelesrésznek megfelelő arányban a kötelesrészre jogosítottat a dolog tulajdonosává tehesse ós ezzel új lehetőséget nyújt a bírónak minél igazságossabb eredmény elérésére. A javaslatból világos, hogy ha a természetbeni kiszolgáltatás, illetőleg közös tulajdonba bocsátás a kötelesrészre jogosítottnak járna lényeges sérelmével, a természetben megítélésnek akkor sem lenne helye, ha a szolgáltatásra kötelezett fél ajánlja fel. A kötelesrész kiegészítésére irányuló követelésre ugyanaz áll, mint a kötelesrész követelésére. Az ági vagyon és a közszerzemény kiadása esetében a természetben kiszolgáltatásnak rendszerint még kevesebb akadálya van, mint köteles rész esetében. Épen ezért a javaslat a köteles részre megállapított rendelkezéseket ezekre az esetekre is kiterjeszti. C) Baleseti járadékok. 16. §. Az általános indokolás során már ki volt emelve, hogy maguknak a jogosultaknak is igen fontos érdekük, hogy a személyt érő vétlen károkozás vagy tiltott cselekmény miatti kártérítés címén őket megillető pénzbeli járadékok átértékelése külön per indítása nélkül -következzék be. Kívánatos, hogy a Kúria 86. számú teljesülési határozata következtében méltánytalanul súlyos helyzetbe, legnagyobbrészt nyomorba jutott járadékosok nyomban a törvény életbelépése után megkaphassák az átértékelt összegeket. A Kúria 87. számú teljesülési határozata nyomán megindult nagyszámú per a bíróságokra súlyos terhet ró. Ezek a perek a baleseti járadék átértéAz 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XVI. kötet. 52