Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.
Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről
404 980, szám. súlyának szempontja, a 3. és a 4. pontot a szociális szempont, az 5. pontot a nemzetközi jogi szempont indokolja. A 4. pont tekintetében ki kell emelnem, hogy ez a rendelkezés természetesen csak a magánjogi jogcímen alapuló nyugdíj járandóságokra vonatkozik és hogy az átértékelés mértéke tekintetében a javaslat rendeletre utal. (18. §.' 2. és 3. bek.) 6 §. Nem volna indokolt á 4. §. rendelkezését alkalmazni abban az esetben sem, amikor a magánjogi pénztartozás az államnak vagy törvényhatóságnak magángazdasági tevékenységével kapcsolatban oly módon keletkezett, hogy a pénztartozás az államnak vagy a törvényhatóságnak valamely kereske : delmi, ipari vagy általában gazdasági célú vállalatát terheli, mert ilyen«esetben nem lehet . az állam vagy a törvényhatóság általános helyzetét venni alapul, hanem elegendő, ha a bíróság az . eset összes körülményeinek mérlegelése során magának a vállalatnak (üzemnek) a vagyoni helyzetét veszi figyelembe, éppen úgy, mint más adós esetében. Ez alól az általános szabály alól azonban egy kivételre mégis szükség van. Az óvadékok ós más hasonló jogi természetű pénzösszegek visszafizetése esetében az átértékelés magánfelekkel szemben általában attól tog függeni, hogy a visszaadásra kötelezett az ily címen felvett pénzösszeget íelhasználhatta-e és miképen. Az ebben a §-ban említett vállalatok és üzemek esetében a javaslat a valóságnak megfelelően az ilyen összegek letétszerű, nem lukrativ kezelését tételezi fel és ezért a javaslat egyéb rendelkezéseivel (10. §.) összhangban átértékelésüket kizárja. 7. §. Fontos közgazdasági szerepüknél fogva a pénz értékcsökkenéséből eredő hátránnyal, szemben fokozott védelmet igényelnek a közforgalmú vasutak is. Ezek tekintetében azonban a javaslat nem kívánja az átértékelést általánosságban kizárni, nanem csupán olyan esetekben, amikor a vasúti üzemmel természetszerűen, velejáró kockázat a pénztartozás alapja és tisztán a pénz értékcsökkenése folytan következett be az, hogy a pénztartozás eredeti céljának betöltésére csupán nagymértékű felemelés mellett válhatik alkalmassá. Ilyen a helyzet a vasutat fuvarozás alapján terhelő pénztartozásoknál, amilyenek az elveszett vagy megsérült áruért, a szállítási határidő túllépése esetében fizetendő kártérítések és a túlfizetett fuvarjai jak visszatérítése. Az átértékelést kizáró rendelkezés az árufuvarozás minden esetére, tehát a gyors-, teher- és expresszáru-fuvarozásra, valamint a személypodgyászszállításra is kiterjed, nem terjed ki azonban a személyeket érő balesetekre, mert ezek tekintetében a törvény (1874 : XVIII t.-c.) a vasútat terhelő kötelezettséget a fuvarozási ügylettől függetlenül szabályozza. A kártérítésnek és a valorizációnak viszonyával a 2. és a 4. $. indokolása már foglalkozott, itt csak a?i igényel kiemelést, hogy a valorizáció vagy a mai értékviszonyok alapján megállapított kártérítési összeg megítélése egyes vasutak anyagi tönkremenését eredményezhetné ós hogy ennek a veszélynek a felismerése alapján az egyébként messzemenően valorizáló lengyel jogszabály is kis mértékre (10%) korlátozta az ily természetű pénztartozások átértékelését. Á javaslat egy későbbi rendelkezése kimondja, hogy a javaslat a nemzetközi egyezményeket nem érinti. Ennek folytán a 7. §. nem fog alkalmazást nyerni a berni vasúti egyezményekben (1892 : XXV., 1894 : XVII., 1901 : XXV. és Í908 : XLIV t.-c, valamint a nemzetgyűlési tárgyalás alatt álló 909. ós 910. sz. törvényjavaslatok) szabályozott pénztartozásokra, így különösen a kártérítésekre. Az egyezmények rendelkezései nem nyernek alkalmazást, ha
