Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről

980. szám. \ 405 a feladási és a rendeltetési állomás ugyanabban az államban van és így a belföldi forgalomban a 7. §. a vasúti egyezményekben foglaltakra tekintet nélkül alkalmazható lesz. 8. §. Bár a javaslat tulajdonképeni tárgyával nincs szoros összefüggésben, az állam pénztartozásaira vonatkozó rendelkezések körében nyert elhelyezést az a rendelkezés, amely az állammal, az állam vállalataival és üzemeivel szemben a biztosítási végrehajtást kizárja. A biztosítási végrehajtásnak az a célja, hogy a hitelező a végrehajtható közokirat hiányában is biztosítékot szerezzen magának az adós vagyonából a pénztartozás erejéig és ezzel megakadályozza azt, hogy az adós vagyonának elrejtésével őt kijátssza, vagy pedig, hogy más hitelezők őt megelőzve a kielégítési alapot előle elvonják. Ennek a jogintézménynek az állammal szemben semmi célja sincsen, igénybevételének egyedüli eredménye pedig a bírói eljárás költségének az emelkedése és. a hatóságok felesleges munkaszapoxulata. Igaz ugyan, hogy a biztosítási végrehajtás elrendelésének úgy is elejét lehetne venni, ha az államkincstár a marasztalás összegét letétbe helyezné, ámde a letétbe helyezés ismét csak felesleges munkapazarlással járna, a nélkül, hogy a félre abból bármily előny származnék, mert ő a követelés összegét így sem kapná meg korábban, mint amikor az államkincstár a jogerősen megítélt összeget amúgy is kifizetné. Éppen ezért szükséges', hogy a biztosítási végrehajtás intézményének alkalmazása az állammal szemben, mint telesleges ós céltalan mellőztessék. 2. A pénztartozás átértékelt összegének meghatározása A javaslat eddig ismertetett rendelkezései első sorban azt a kérdést tisztázták, hogy mely pénztartozások átértékelhetők és mely pénztartozások vannak az átértékelésből kizárva. Az anyagi jogi rendelkezések második csoportja azokat a rendelkezéseket tartalmazza, amelyek az átértékelhető pénztartozások körén belül az átértékelés mértékét határozzák meg. Azoknál a pénztartozásoknál, amelyeknél lehetségesnek látszott, a javaslat gondoskodott arról, hogy az átértékelés mértéke határozottan jogszabállyal legyen megállapítva, ez a helyzet a baleseti járadékoknál. Más esetekben a javaslat csupán olyan szabályokat állított fel, amelyek segélyével a pénztartozás átértékelt összegét pontosan ki lehet számítani, éz a helyzet egyes magánalkalmazotti nyugdíjaknál és az életbiztosítási szerződéseknél. Az említett csoportok egyikébe sem tartozó pénztartozások esetében a javaslat a felek érdekeinek méltányos kiegyenlítését egészen a bíróságra bízta s ezek tekintetében a pénztartozás átértékelt Összegének meghatározására vonatkozó általános szabályok rendelkeznek. a) Általában. 9. §. Az eddig ismertetett rendelkezésekben nem szabályozott pénztartozások tekintetében a javaslat éppen úgy mint a lengyel rendelet, első sorban a feleknek a pénz értékcsökkenéséből eredhető következmények elhárítását célzó megállapodására utal. Az eset körülményei szerint az átértékelést pótló ilyen megállapodásnak lehet tekinteni azt is, ha az adós heti pénzt, ú. n. kosztkamatot fizetett,/ mert ebben az esetben rendszerint a pénz értékcsökkenésének kockázatát vállalta el a hitelező a magas mellékszolgáltatás fejében. Ha a megállapodással rendezés olyan, hogy a pénz valóban be követ-