Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-980. Törvényjavaslat egyes magánjogi pénztartozások átértékeléséről

402 980. s/ám. valamely dologban bekövetkezett karért kártérítéssel tartozik. Az egyik felfogás szerint ilyen esetben a kár keletkezénkori összegét keU alapul venni és ezt a teljesítésig valorizálni, a másik felfogás szerint ilyen esetekben a dolognak az ítélethozatal kori értékét kell megítélni, mert az előbbi állapot helyreállítása csak így lehetséges. A javaslat 2. i^-áiiak. második bekezdése ilyen esetekben az átértékelés lehetőségének előfeltételéül a dolog pénzértékének jelentékeny emelkedését szabja meg, ami azért szükséges, mert a dolgok pénzértéke nem mindig változott olyan mértékben, amilyen mértékben a pénz értéke általában csökkent. Ez a rendelkezés annak veszi elejét, hogy a bíróság a fentemlített első úton haladva ne eshessek bele abba a hibába, hogy az eredeti pénzérték valorizálása útján nagyobb összeget ítéljen meg, mint amennyi a dolognak mostani értéke. 3. §. Az általános indokolásban már ki van fejtve, hogy az úgynevezett tiszta pénztartozások átértékelésének a gazdasági élet nyugalmának szempontján felül jogi szempontból az az elvi akadálya, hogy a tiszta pénztartozások átértékelése közvetlenül hat vissza a kényszerárfolyamra. Sem a gazdasági szempontnak, sem a kény szerárfolyam szempontjának nem mond azonban ellent az, hogy olyan esetekben, amikor a tartozás keletkezésekor átértékelés alá eső pénztartozás formájában, jött létre és utóbb került az átér cékélésből kizárt követelések körébe, a törvény az átértékelésre módot nyújtson. A javaslat, minthogy a méltányos kiegyenlítés elvét a lehetőség határáig ki akarja terjeszieni, a kószpónzkölcsöntaitozás átértékelését is megengedi egyfelől akkor, ha az átértékelést a felek egyenesen kikötötték, másfelől akkor, ha az nem kölcsöntartozásként keletkezett, hanem a javaslat éltelmében átértékelhető pénztartozásból lett utóbb kölcsöntartozássá. Ugyanezen a gondolaton alapszik az a rendelkezés, amely az átértékelhető pénztartozást nem zárja ki az átértékelésből pusztán azért, mert az valamely folyószámla egyik tételét alkotja, vagy mert annak alapján váltót, csekket, vagy kereskedelmi utalványt állítottak ki. Hogy a hitelező a folyószámlában .szereplő pénztartozás vagy a váltó alapjául szolgáló pénztartozás eredeti jogcímére alapíthat-e egyáltalán követelést, ezt a kérdést a javaslat nem érinti és ezért ebben a tekintetben a korábbi jogszabályok maradnak az irányadók. Éppen így nem érinti a törvényjavaslat a novációnak az általános jogi hatásait sem és csupán azt a hatását zárja ki, amely a tartozásnak az átértékelésből kizárásaként jelentkeznék. A javaslat az átértékelésből kizárt pénztartozások felsorolásában mellőzi a részvények felemlítését és pedig azért, mert a részvényen pénztartozás rendszerint csak a részvénytársaság feloszlása esetében alapszik, ilyen esetben pedig átértékelésről azért nem lehet szó, mert a részvény ellenértéke amúgy is a meglévő tiszta vagyon megfelelő hányada. A vasúti részvénytársaságoknál azonban előfordul az engedélyokiratnak olyan rendelkezése is, hogy az évi nyereség bizonyos részét részvényeknek sorsolás útján beváltására kell fordítani. A kisorsol ássál ilyenkor a részvény is pénztartozást kifejező értékpapírrá válik, amelynél semmi ok nincs arra, hogy a 3. §. 4. pontjában említett fcöbbi értékpapírokkal szemben más elbírálás alá essék. A javaslat ezért említi fel a vasúti részvényeket is. A vasúti — főként elsőbbségi — kötvények, mint határozott kamatozású, közforgalom tárgyául szolgáló értékpapírok, a 4. pont alapján külön felemlítés nélkül is ki vannak zárva az átértékelésből. A második bekezdés az eddigi bírói gyakorlattal összhangban az adós vétkes késedelme esetére az átértékelésből kizárt pénztartozás tekintetében