Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-940. Törvényjavaslat a halászatról szóló 1888:XIX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

940. szám. 167 e jog gyakorlatát egyesíteni az anyavíz halászati jogának gyakorlásával, amivel egyúttal ki vannak küszöbölve azok az ellentétek, amelyek az anyavízzel időszakonként összeköttetésbe jutó holtmedrek stb. halászatának külön kezeléséből származnak. Teljesen az az elv érvényesül itt, mint amely a vadászatról szóló 1883 : XX. t.-c. 3. §-ának két utolsó bekezdésében is kifejezésre jut. Az anya víz halállományának fentartása érdekében'egy kézbe egyesítve ily módon a halászatot, szinte magától értendő a halászatot gyakorlónak az á kötelezettsége, hogy a veszedelemben forgó ivadékot megmentse, amit annál is inkább teljesíthet, mert legközvetlenebbül ő látja hasznát. Miután az ivadék a hullámtéri természetes mélyedésekben épp úgy ki van téve a pusztulásnak, mint a kubikgödrökben, a törvényben általános intézkedést kellett felvenni. Míg a folyóvizeknél a töltésezett folyóknak a töltések közé eső hullámtere jöhet figyelembe, addig tavaknál egész általában az ártérié vonatkozólag szükséges a törvényes intézkedés. A tavak áradása ugyanis általában sokkal ritkább s kisebb mértékű, mint a folyóké, töltések közé fogott tavak nálunk nincsenek is -— és az áradás aránylag csak ]tis területeket borít a partszélen, de ezek az anya vízzel mindig a legközvetlenebbül összefüggnek, ha tehát ott az 1888 : XIX. t.-ó. 2. §-a alapján az esetleg nagyszámú partmenti földtulajdonos mind külön-külön gyakorolja a halászatot, az az anya víz egységes kezelésében rejlő gazdasági előnyt a legnagyobb mértékben veszélyeztetheti. 7. §. A halászjegyről a köztudatban sok helyen átment helytelen felfogás kiküszöbölésére szükséges kimondani azt, hogy a halászjegy magában semmiféle halászatra, tehát horgászásra, kézzel való halfogásra stb. sem jogosít, hanem ahhoz a halászjegy tulajdonosának még a halászatra való jogosultságot is meg kell az illető vízterületen szereznie. A második mondat a hatóságnak a visszaélések előzetes megakadályozására ad módot. 8. §. A víz mentén foglalkozók vagy járókelőkből kerül ki a Jegtöbb alkalmi orvhalász, ezért kellett már régebben miniszteri rendelettel (8.234/1915. F. M. sz.) kihágásnak minősíteni az ezen szakasz első bekezdésében foglalt cselekményt. Vízgazdaságunk fejlődésére általában nagyon hátrányos, hogy eddig külön vízrendőrségünk nem volt. A halászatról szóló 1888 : XIX, törvény csak a 9. §-ban intézkedik némikép az ellenőrzésről, de ott is csak a halászjegyre vonatkozólag. A legújabban szervezett folyamőrségnek ugyan szintén feladata lenne a halászat ellenőrzése is, de egyéb feladatai bizonyára le fogják annyira kötni, hogy e téren még mindig hiányok lesznek érezhetők. Ezen segíteni van hivatva e szakasz többi bekezdése ; megadja a halászatra jogosítottaknak a módot a mezőőri jelleggel bíró halászati őrök akalmazására. Az őrzés kötelezettsége ezzel ugyan a jogosítottakra van hárítva, de tulaj donkép az ő legsajátabb érdekük is. Ezt az elvet fejleszti továbbá a szakasz utolsó bekezdése, amikor a miniszternek jogot ad arra, hogy a halászati társulatokat indokolt esetben a felügyelet szervezésére kötelezze. Ez alatt természetesen nemcsak halászati őrök alkalmazása értendő, hanem oly helyi szervek létesítése is, amelyek akár maguk, akár halászati őrök igénybevételével is a , törvény, a társulati üzemterv rendelkezéseinek megtartására a helyszínén felügyelnek. 9. §. E szakasz azokat a tilalmakat foglalja magában, amelyek az egész országra s minden vízre egyaránt kimondandók s amelyek legnagyobb részben az eddigi törvényben is benfoglaltattak.