Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.

Irományszámok - 1922-940. Törvényjavaslat a halászatról szóló 1888:XIX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről

168 940. szám. Itt jelentőségük sorrendjében vannak említve. A két első a) és b) pontban tilalmazott fogási módok a legveszedelmesebbek, mert a halnak nagyját-apraját, tehát az ivadékát is egyaránt pusztítják. A c) pont alatti tilalom a régihez képest nemcsak a »vízfolyásra« vonatkozik, hanem általában a víz medrére, tehát tavakra is. Az »állandó halfogó« készülék alatt nem csak a partba vagy mederbe beépített s el nem távolítható, hanem minden olyan fogókészülék is értendő, amely huzamosabb ideig egy helyt szilárdan a parthoz s mederhez kötve áll, habár könnyen el is távolítható. A medret félszélességben elzáró több fogókészülék között a távolság megállapítását rendeleti útra kellett terelni, mert a megengedhető távolság nagyon is változik a víz nagysága szerint, más például a Dunán s más valami kisebb pataknál. Uj tilalom az e) pont alatti. Az eddigi tapasztalatok arra intenek, hogy a külföldi halfajok meghonosításánál elővigyázat ajánlatos, esetleg többet ártunk velük, mint használunk ; ezért kell azok betelepítését a hatóság engedélyétől függővé tenni. Az újabb külföldi törvények mind ugyanígy rendelkeznek. 10. §. E szakasz a régi törvény hatályon kívül helyezett 18. §-a helyébe lép s a gyakorlatilag egyedül ellenőrizhető általános tilalom kiszabását rendeli el, amikor senkinek semmiféle halat sem szabad fogni. Ennek a tilalomnak, hogy célját elérje, egybe kell esnie az illető vízszakaszon legnagyobb gazdasági jelentőséggel bíró halfajták ívási idejével s ki kell terjednie az anyavízzel összeköttetésbe jutó ártérre, illetőleg ártéri tavakra, mélyedésekre stb., mint a halak legfőbb ívóhelyeire. Az általános tilalom azonban korlátolt tartamánál fogva esetleg nem nyújthat minden értékes halfajra védelmet, talán nem is lesz mindenhol alkalmazható, ezért meg kell adni a törvényben a módot arra is, hogy egyes halfajtákra külön tilalom is meg legyen állapítható. lí. §. Pótolja az eredeti törvény hatályon kívül helyezett 20. §-át. A kifogható hal legkisebb méretét abból a célból kell megszabni, hogy lehetőleg ki ne kerüljön a vízből addig, amíg nem szaporított s így a víz jövő halnemzedéke biztosittassék. Az a méret azonban, amelynél az ivs,rérettség ugyanazon halfajtánál is beáll, a különböző éghajlati viszonyok stb. szerint is különböző lehet, okszerűen tehát szintén csak rendeleti úton állapítható meg, amikor ezekkel a tényezőkkel nem csak a helyi viszonyok szerint, de időszakonként is számolni lehet. Miután azonban méreten aluli halak véletlenül mégis csak kerülnek a fogókészülékbe s ott bizony egy részük elpusztulása elkerülhetetlen, amikor a vízbe való visszahelyezésüknek nincs semmi értelme, rendelkezni kell az ilyen halakkai való elbánás tekintetében is és pedig olykép, hogy annál a nyerészkedés lehetősége teljesen kizárassék. 12. §. E szakasz megadja a móáot arra, hogy a halászatra károsnak bizonyuló bármely fogási módot el lehessen tiltani. Az eredeti törvényben a fogóeszközök nyílásának nagysága 4 centiméterben volt megállapítva (23. §*. b). Ez ellen a megállapítás ellen igen sok volt a panasz s a gyakorlatban egyáltalán nem vált be; a legjobb esetben félrendszabály volt. Azt a célt, hogy halivadék ilyen szembőség mellett egyáltalán meg ne fogódzék, elérni nem lehet, már csak azért sem, mert az ivadék a különböző halféleségeknél igen különböző nagyságú, sőt inkább az fordul elő igen gyakran, hogy a megszabott méret határértékéhez közel álló