Nemzetgyűlési irományok, 1922. XVI. kötet • 932-999. sz.
Irományszámok - 1922-940. Törvényjavaslat a halászatról szóló 1888:XIX. törvénycikk módosításáról és kiegészítéséről
940. szám. 163 némelyike az újabb kutatások alapján meg sem okolható többé és a törvényt végrehajtó hatóságokat igen kényes helyzetbe hozzák, mert amikor a törvény rendelkezéseitől nem tekinthetnek el, kénytelenek az okszerű gazdálkodás szabályát megsérteni. Felismerték ezt már több külföldi államban is s azok modern halászati törvényei a tilalmakról mindenhol csak általánosságban szólnak, a részletek megállapítását a rendeleti útra utalják, amikor is a hely, az idő s egyéb tényezők szerint változó körülmények mindig figyelembe vehetők, úgy, hogy a halállomány kellő védelme mellett a halasvizek lehető jó és gazdaságos kihasználásának is meg van a lehetősége. Megemlíthetem e tekintetben a mintaszerűnek elismert 1908. évi augusztus 15-iki bajor és a legújabb keletű 1916. évi május 11-iki porosz halászati törvényeket. A törvény említett III. fejezetéuek módosításánál az a főelv szolgált irányadóul, hogy a haltermésként jelentkező, fogyasztásra való piacképes hal fogása lehetőleg kevéssé korlátoztassék, az ivadék védelme azonban a lehető leghatékonyabban biztosittassék. A törvénybe tehát csak azok az abszolút kizárandó halászati módok tilalma vétetett fel, amelyekkel az ivadékot is elpusztíthatják, a többi tilalom megállapítása rendeleti útra tereltetett ; ezen az úton mindig módjában lesz a hatóságnak mérlegelni, hogy milyen mértékben alkalmazza azokat. Mentől nagyobb valamely vízszakaszon a halászati üzem fegyelmezettsége s okszerűsége, annál enyhébbek lehetnek a korlátozások ; ellenkező esetben azok szigorításával kell a nemzeti vagyon részét tévő halállomány fentartását közérdekből biztosítani. Ezzel kapcsolatban azonban gondoskodni kell a törvényben arról is, hog} 7 az intézkedő hatóság a közvetlen felügyeletet a halászati üzemek felett gyakorolhassa. Kiegészítést igényel a törvény az artéri. illetőleg hullámtéri halászat ügyének rendezésével is; azzal áll kapcsolatban az ott lévő mélyedésekben (kubikgödrökben) megrekedő halivadék megmentése, aminek hazai viszonyaink között közismert nagyszabású árvédelmi munkálatainkkal összefüggésben szintén döntő befolyása van vizeink halállományának fentartásáia. Közvizeink halászatára egyáltalán nagyon hátrányosan hat az, hogy a halak természetes szaporodására alkalmas helyek, legfőképen az árvédelmi munkák következtében megfogytak; ha azután hozzávesszük még azt, hogy az időjárás és áradás szeszélyeitől is mennyire függ az ivás sikere, nagyon is megokolt, hogy e vizek mesterséges népesítését törvényes eszközökkel is elősegítsük különösen oly kép, hogy a vizek mentén arra alkalmas területeken ivadéknevelő telepek létesítését lehetővé tegyük s e végből az arra alkalmas területeknek — megfelelő kártalanítás mellett — szolgalommal való terhelését megengedjük. A termelés fokozása érdekében a különálló s halászatilag egységesen kezelt tavakon meg keli adni a módot a belterjesebb művelésre azzal, hogy megfelelő feltótelek mellett a halászat gyakorlásában szabad kezet biztosítsunk a jogtulajdonosoknak. Elő kell segítenünk a mesterséges viszonyok között létesített tógazdaságok térfoglalását is, mert hazai viszonyaink között a halászat a több termelés nagyon jelentős és valutáris szempontból hálás tényezőjének bizonyult, miután termékei külföldi kivitelünket is növelik. Szabatosan kell meghatározni a halászati jog fogalmi körét is, mert az az eddigi törvényből egyáltalán hiányzott és kifejezést kell adni ebből folyólag is a nyilt és zárt víz közötti különbségnek. 21*
