Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-921. Törvényjavaslat a városok kölcsönéről

428 921. szám. tárgyalás eredménye szerint mindkét fél kívánalmainak összeegyeztetésére, illetve feltételeinek teljesítésére alkalmasak, ennélfogva tisztelettel kérem annak letárgyalását és elfogadását. II. Részletes indokolás. Az 1. §-lioz. Ez a szakasz a törvényhatósági jogú és rendezett tanácsú városokat azzal a joggal ruházza fel, hogy a külföldi piacon meghatározott értékben, hosszúlejáratú, törlesztéses kölcsönt vehessenek fel. A városok vagyona és hitelképességének megóvásához fűződő, de meg közhiteli érdekek teszik szükségessé, hogy meghatároztassék az az összeg, amelynek céljaira a városok a külföldi pénzpiacot kötelezők kibocsátása útján igénybe vehetik. Az általános indokolásban rámutattam, hogy a városok 139,904.000 aranykorona hitelt igényelnek. Ezzel a hitelkereslettel szemben egyelőre mintegy 75 millió aranykoronának megfelelő kötvénykölcsön felvétele engedélyeztetik, amelyből ezidőszerint mintegy 50 millió aranykoronának megfelelő kölcsön megszerzésére van kilátás. Ennek az összegnek segélyével a városok egykét évig beruházó munkát folytathatnak. A jelenlegi hitelviszonyok mellett nem volna célszerű, ha a városok a legközelebbi idő szükségletének kereteit meghaladó hitelműveletbe bocsátkoznának. Remélhető, hogy a pénzpiao feszültsége a jövőben enyhülni fog s az ezzel járó előnyök kihasználására kell a városoknak számítaniok. A törvényjavaslat a városoknak a külföldi pénzpiaccal való olyan közvetlen kapcsolatát teremti meg, amelynek révén a magyar városi kötelezők bonítása a külföldi piacokon általánosan elismertté s mint befektetési papír közkedveltté válhatik s ezzel a későbbi hitelkielógítósnek olyan útja nyílik meg, amelyen haladva, a pénzpiac kedvezőbb alakulásával járó előnyöket a városok a maguk számára közvetlenül megszerezhetik. Budapest székesfőváros különleges hiteljogi helyzeténél és elütő viszonyainál fogva a vidéki varosok ez együttes akciójába be nem vonható. A 2. §-koz. Az általános indokolás rámutat, hogy — Budapest székesfőváros kölcsöneitől eltekintve — községi kötelezőket eddig csak âz 1897 : XXXII. t.-c. rendelkezéseinek megtelelően hazai intézetek bocsáthattak ki. Miután az 1. §. a városoknak külföldi kötvénykölcsön felvételét engedélyezi, alakítani kell egy szervet, amely a kötvények, kibocsátására jogosult legyen. Azok a vagyonfelügyeleti és közhiteli érdekek, amelyek a városi kölcsönfelvétel engedélyezésénél szem előtt tartandók, szükségessé teszik, hogy e kibocsátó szerv működése állandóan a kormány felügyelete alatt álljon. E célból a bizottság elnöki tisztét e szakasz a kormány kiküldöttére ruházza, s e mellett a pénzügyminiszternek és a belügyminiszternek adja meg a jogot, hogy a bizottság egy-egy tagját kinevezhessék. Ezzel az intézkedéssel biztosítani kívánja a tervezet azt is, hogy a bizottságban megfelelő szakerők foglaljanak helyet. A bizottság negyedik tagsági helye a városi érdekek képviselőjének van fenntartva. A 3. §-hoz. A rendezett tanácsú városok törzsvagyon ára vonatkozó és kölcsönfelvételi -határozatait az 1886 : XXII. t.-c. 24. §-a értelmében a vármegye törvényhatósága hagyja jóvá. A kölcsön vagyonfedezetének biztosítása végett, de meg a hitelképesség érintetlen megóvása érdekéből is szükséges, hogy azoknak a rendezett tanácsú városoknak, —amelyek a kölcsönből részesedni kívánnak, — a törzsvagyonra vonatkozó és kölcsön fel-