Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-921. Törvényjavaslat a városok kölcsönéről
921. szám. 427 Az előbb elmondottak szerint egyes városoknak a nyilt piaccal való összeköttetésével a hitelkérdés nem oldható meg. A hitelszervezés tehát csakis az egyesített városoknak a nyilt piaccal való kapcsolatba hozatalával történhetik. E megoldás célszerű, voltát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a miénknél sokkal tőkeerősebb — így a dán- és finn — államokban a városi hitelkérdós megoldására ezt a módot tartották legalkalmasabbnak. A hitel céljából való egyesülés előnye abban van, hogy ily kép egy olyan egységes kötelezvény típus keletkezik, a mely a maga bonítása révén versenyképessé válik, nem lesz kitéve méltánytalan megkülönböztetésnek a befektetési piac többi papírjaival szemben. Hazánkban a városok hitel centralizációjára a jelen viszonyok között különösen szükség van, mert a külföldi tőkét, amelyre rá vagyunk utalva, csak így közelíthetjük meg s csak így tehetünk egy egységes ós tervszerű fellépést. Az így kibocsátott községi kötelezők fel is ruházhatók az állam részéről a hitelképesség mind ama kellékeivel, a melynek révén versenyképessé válnak. Az állam közreműködése a városi hitelügy ily megoldása mellett két irányban nyilvánulhat meg és pedig: 1. segítséget nyújt a városoknak hitel céljából való egyesülésükhöz, 2. állami. autorizációval látja el a kibocsátandó községi kötelezőket. Az egyesülés lényege abban van, hogy egy központi intézmény (szerv) létesíttetik, amely a tőkét a maga központi kötvényeinek kibocsátásával a nyilt piacokon megszerzi és közvetíti a hitelkereső városoknak. A kibocsátott községi kötelezőknek a külföldi piacokon való elhelyezését pedig annak tör vény hozásilag való kimondásával kívánom megkönnyíteni, hogy a) az így kibocsátott községi kötelezők adó-és illetékmentesek, óvadékképesek és pupilláris elhelyezésre alkalmasak, b) a kölcsön-kamat és törlesztés biztosítására a városok általános kereseti adóból eredő jövedelme és forgalmi adóból való részesedése leköttetik, e célból a kölcsön törlesztésének időtartamára e jövedelmek élvezetében a városok meghagyatnak ugyan, e jövedelmeknek a kölcsönszolgálat ellátásra szükséges része azonban visszatartatik, s annak a kölcsön tartozásra leendő beszolgáltatásáról a kormány gondoskodik. Az ily feltótelek mellett nyújtott hitel biztonságát mi sem igazolja jobban, mint az, hogy a városok az 1925. évre általános kereseti adóból 7,154.137 aranykoronát, forgalmi adóból való részesedés címén pedig: 4,143.716 aranykoronát, e két címen tehát összesen: 11,297.853 aranykoronát irányoztak elő, amely összeg az egész kölcsön szükséglet törlesztésére, kedvezőtlen feltételekkel számolva is egymagában közel elegendő, pedig külön fedezet kijelölésére tulaj donképen csak a nem jövedelmező befektetéseknél volna szükség, ily célokra pedig a városok csakis 35,738.000 aranykoronát igényelnek. A hitelszerzés e formája mellett a városok egyetemleges szavatosságát el lehet ejteni s az állami támogatásra is megfelelő mód találtatik. Miután pedig a városok vezetői — nyilatkozataikból ítélve — a városi hitelügy ilyen megoldását kedvezőnek tartják, ennélfogva ahhoz, az előbb kifejtett alapelveken nyugvó törvényjavaslat előterjesztésével, segítőkezet kívánok nyújtani. A törvényjavaslatban szabályozott keretek arra szolgálnak, hogy a hitelnyújtó és hitelkereső egymásra találjanak, s miután azok az általam lefolytatott 54*
