Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-921. Törvényjavaslat a városok kölcsönéről

426 921. szám. kivételével — mint" előbb említve volt, eddig nincs meg az a joga, hogy önálló kibocsátású kötvényeivel közvetlen összeköttetésbe lépjenek a nyilt piaccal. Az ország tőkeszegénysége folytán a belföldi piac nem elégítheti ki a városok hitelszükségletét. A világháború s ezután a forradalmi mozgalmak gazdaságilag súlyos helyzetet teremtettek, s így a magyar városok sajnos nem követhetik Liverpool és Birmingham városok példáját, amelyeknek, ha kölcsönre van szükségük, akkor saját polgáraikhoz íordulnak. . E tőkeszegénység pedig elsősorban a befektetési papírokkal szemben nyilatkozik meg. E túlfeszített financiális helyzetben a magyar kormány államadóssági szempontból fontosnak tartja, hogy a maga részéről is minden erővel elősegítse a községi hitel kielégítését. t A kormánynak ezt az állásfoglalását megkönnyíti, hogy az előbb vázolt háztartási helyzet folytán a városi kölcsön egyrészt jó befektetésnek bizonyul, másreszt a kölcsönakció támogatása kormányzati célok keresztülvitelét is elősegíti. A községi hitel kedvező megoldására reménvt nyújt, hogy a külföld részéről a városi hitel nyújtására hajlandóság mutatkozik. A szerzett tapasztalatok igazolják, hogy a külföldi pénzpiac, forgalmához képest csekély összegű emissziókkal nem foglalkozik. A városok anyagi érdekeinek is jobban felel meg, ha nem kis összegű kölcsönök felvétele iránt indítanak elszigetelt külön akciót, mert a felmerülő költségek a kölcsön összeg nagyságával rendszerint fordított arányban vannak. A városok tehát külön akció mellett nehezebb feltétel mellett juthatnak kölcsönhöz, mint egyesített hitelakció keretében Igaz ugyan, hogy a városok önrendelkezési jogának egy lényeges attribútumaként jelentkezik a pénzügyi téren való cselekvési szabadság, a pénzügyi önállóság. A városok gazdasági önállóságának teljes kifejlődéséhez, mint lényeges kellók mutatkoznék tehát annak a lehetővé tétele, hogy a városok, szabadon minden korlátozástól mentesen kereshessék fel a nyilt piacot, s lépjenek összeköttetésbe minden közvetítő nélkül a kinálkozó tőkével. A kötvény forgalomképességének lényeges kelléke a kölcsönkötvóny nagysága, mert minél nagyobb tőkéről szól egy kibocsátás, annál elterjedtebb s így annál valószínűbb, hogy tőzsdei, kínálata megfelelő kereslettel találkozik. A kötvények árfolyamalakulatainak figyelemmel kísérése ós gondozása a pénzpiacról való állandó összeköttetést tesz szükségessé, aminek a kisebb városok megfelelni nem tudnak. Végül a mai hitelviszonyok között különösen mérlegelni kell a közhiteii érdekekét, és számolni kell azzal, hogy esetleges fizetési zavarok esetén olyan nyugtalanság támadhat a nemzetközi pénzpiacon, amelynek leküzdése a magyar közgazdasági életet súlyos áldozatok meghozatalára kényszeríttetné. Az önálló kötvénykibocsátás engedélyezése helyett tehát a városok egyetemére nézve a hitelügy más megoldását kell keresni. A városoknak nincs közvetlen kapcsolatuk a hitelforrásaikkal, s így elsősorban ennek megteremtéséről kell gondoskodni, s a községi kötelezők hitelképességének emelésével, a kölcsön feltételeit kell a lehetőség szerint kedvezőbbé tenni. A községi hitelügy terén tehát kétféle a teendő, és pedig : 1. a hitelszervezés, 2. a községi kötelezők forgalomképességének és kedveltségének előmozdítása, illetve megteremtése.