Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről

Of-Í). szám; 323 Délivasút) adminisztratív és pénzügyi szempontokból különálló hálózataira való tekintetből bír jelentőséggel és éppen magyar részről tett kezdeményezésre vétetett fel az új egyezménybe. E rendelkezés világosan elejét veszi minden olyan magyarázatnak, amely szerint például a Déli vasút râagyar vonalai ellen irányuló igény nem a nevezett vonalak budapesti üzletigazgatóságával szemben,, hanem pl. a D. Sz. A. vasúttársaság valamely más államban levő vonalainak igazgatóságával vagy éppen a társaság Wienben székelő központi igazgatási szervével szemben érvényesíttessék —ami pedig azzal járna, hogy a budapesti üzletigazgatóságnak nem volna módja arra, hogy az általa legjobban ismert tényállásnak megfelelően maga védekezhessék. A 43. és 44. cikkek a jelenleg érvényes egyezmény 25. és 44. cikkeiben foglaltakhoz hasonló rendelkezéseket tartalmaznak. Az új egyezmény 44. cikke a maival szemben csak azt a kiegészítést foglalja magában, mely kifejezetten kimondja, hogy^ a fuvarlevél kiváltásával és az árú átvételével nem szűnik meg a feladónak az utánvétre vonatkozó igénye. Ez a tétel ugyan ilyen kitejezett megállapítás hiányában a mai egyezmény érvénye mellett is kétségtelenül áll;' azonban a kifejezett megállapítás a rendszer teljessége és a szabatosság szempontjából csak helyesnek mondható. A 45. cikk az elévülés tekintetében általában ugyanolyan elévülési időket s az elévülési idő szünetelésére és megszakadására nézve ugyanazokat a rendelkezéseket tartalmazza, mint a most érvényes egyezmény 45. cikke; azonban ez utóbbival szemben lényeges új rendelkezéseket is ölel fel. így a most érvényes egyezmény nem tartalmaz határozmányt arra nézve, hogy a feladónak a vasút által már beszedett utánvét kifizetésére vonatkozó követelése milyen idő alatt évül el. Külön határozmány hiányában ez a követelés a feladási vasút hovatartozása szerint tekintetbe jövő államban érvényes általános magánjogi elévülési idő alá esik. Az új egyezmény ezekre a követelésekre hasonlíthatatlanul rövidebb: három évi elévülési időt állapít meg. Hasonlóképen 3 év alatt évül el az új egyezmény szerint a vasútnak oly követelése, amely valamely csalárdul felvett kártérítési összeg visszfizetésére irányul. Úgy az előbbi, mint az utóbbi esetben a rövidebb elévülési időt indokolttá teszi az a körülmény, hogy a kereskedelem természetével az ügyletek lebonyolításának hosszadalmassága nem egyeztethető össze; ami különösen áll a vasúti fuvarozási ügyleteknél is. • Kevósbbé lényeges, de célszerű újítása az új egyezménynek az, hogy szabatos meghatározását adja annak az időpontnak, amelytől az egyes keresetekre nézve az elévülési idő kezdődik. A 46. cikk változtatás nélkül megismétli a most érvényes egyezmény 46. cikkében a megszűnt vagy elévült keresetek újból való érvényesítésének kizárására nézve kimondott rendelkezést. A 47.—62. cikkek a vasutaknak egymás között való leszámolásaira és egymás ellen való visszkereseteire vonatkozó határozmány okát tartalmazzák, amelyek néhány, csekélyebb jelentőségű eltéréssel ugyanazok maradnak, amelyek a most érvényes egyezmény 23., 47., 48., 49 , 50., 51., 52., 53. és 54. cikkeiben ugyanezen tárgyra vonatkozólag foglaltatnakAz 53. cikk megállapítja,; hogy amely irányokban az egyezmény nem tartalmaz rendelkezéseket, azokra nézve az egyes államok belföldi joga irányadó. Ez a jogelv már eddig is és pedig ily kifejezett intézkedés nélkül is érvényesült — azon az alapon, hogy a most érvényes egyezmény egyes 41* ". I i