Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről

^™ 318 909. szám. zött időn belül jelentkezzék. Addig nem bánhat el a küldeménnyel ama szabályok szerint, amelyek a kézbesíth'etlen küldeményekre vonatkoznak. Másrészt most világosan ki van mondva, hogy a feladó nem változtathatja meg a fuvarozási szerződést abban az értelemben, hogy a küldemény megosztandó. Viszont a feladó jogainak kibővítését jelenti az, hogy kívánatra a fuvarozási szerződés megváltoztatásáról az érdekelt állomás táviratilag előzetesen értesíttetik. De az írásos rendelkezést az értesített állomás bevárni tartozik és csak az utóbbi alapján intézkedhetik. A 22. cikk bő kifejtését foglalja magában annak a határozmánynak, amely a most érvényes egyezmény 15. cikkének (5) bekezdésében arra vonatkozólag foglaltatik, hogy a vasút mennyiben térhet el a feladó utólagos rendelkezéseitől. A határozmányok eme kibővítése által több irányban mutatkozó bizonytalanság szűnik meg. Megfelelő szabályozást nyer a fuvardíj számítás kérdése is az esetekre nézve, amikor a feladó a fuvarozási szerződést utólag megváltoztatja. A 23. cikk szembeszökő eltérést mutat a most érvényes egyezménytől. Amíg ugyanis a most érvényes egyezménynek a fuvarozási akadályok eseteire rendelkező határozmányai [18. cikk (1) bekezdése] csak ama esetekre vonatkozólag rendelkeznek, amidőn a vasúti fuvarozás megkezdése vagy folytatása erőhatalom vagy véletlen által van akadályozva, addig az új egyezmény 23. cikkének 1. §-a eltekint attól, hogy milyen körülmények folytán ütközik akadályokba vagy szakíttatik félbe a fuvarozás. Jelenleg hiányzik az arra vonatkozó rendelkezés, hogy mily eljárást kövessen a vasút akkor, ha a fuvarozási akadályt más körülmény, mint erőhatalom vagy véletlen, például magának a vasútnak vétkessége okozza. A gyakorlat az, hogy a vasút ily esetekben is — a saját elhatározásából — egész egyszerűen ugyanazon eljárást alkalmazza, amelyet az egyezmény erőhatalom és véletlen eseteire kontemplál. Az új egyezmény idevonatkozó rendelkezése nem ad okot észrevételre ; mert az új egyezmény vonatkozó szövege sem szolgáltat alapot arra, hogy a vasút magát a felelősség alól kivonhassa. Ujak és megokoltak az arra vonatkozó határozmányok, hogy .mily esetekben nem köteles a vasút a feladónak itt szóban levő rendelkezéseit foganatosítani (5. §.) ; hogy mily eljárást kövessen a vasút, ha a feladó nem rendelkezik (6, §.), valamint az is, amely arra az esetre vonatkozik, ha az akadály a feladó utasításának beérkezte előtt megszűnik (7., 6.). A 24. cikk tartalmából új ós kiemelést érdemel az 1. §. harmadik bekezdése, amely szerint abban az esetben, ha az átvevő, kinek a küldemény a rendeltetési állomáson rendelkezésére bocsáttatott, ezt visszautasítja ugyan, azonban azon idő alatt, amig a feladó rendelkezése beérkezik, mégis jelentkezik a küldemény átvétele végett, a kiszolgáltatást igényelheti.' A 25. cikk, amely a vasútnak az árúra vonatkozó zálogjogáról szól, nem ad okot észrevételre, miután lényegben ugyanabban az értelemben rendelkezik, mint a most érvényes egyezmény 21. és 22. cikkei. A 26- cikk, mely a vasút felelősségére vonatkozó határozmányok sorát megnyitja, a fuvarozásban részes vasutak egyetemleges felelősséget általában a most érvényes egyezmény 27. cikk (1) és (2) bekezdéseiben, valamint a 30. cikk (2) bekezdésében : foglalt rendelkezéseknek megfelelő értelemben állapítja meg. Uj rendelkezést csak annyiban tartalmaz, amennyiben a 42. cikk 3. §-ára való hivatkozás által az átvevő vasút perelhetőségét még arra az esetre is biztosítja, ha ez az árút át sem vette volna. Èz az új rendelkezés logikus-