Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről
909. szám. 317 Az 1. §-nak és a 3. §-nak tartalmát a most érvényes egyezmény 16. cikkének (1), (3), a 17. cikk és a 16. cikk (2) bekezdése födikf A 17. cikk a fuvarozási költségek kifizetését tárgyalja és tartalmilag megegyezik a most érvényes egyezmény 12. cikkével és az ehhez tartozó* végrehajtási határ ozmánnyal (5. §.). Ez mondható az 1. §. első bekezdésére, a 2. §-ra, a 3. §. első bekezdésére és a 4. §-ra nézve is, amelyek a most érvényes egyezmény 12. cikke (1), (2), (3) és az említett végrehajtási határozmány (1) bekezdésében foglalt határozmányok értelmét teljesen visszaadják. Azok a casuisticus meghatározásai a feladó által megválasztandó és a fuvarlevélbe bejegyzendő nyilatkozatoknak, hogy a fuvarozási költségek melyikeit vagy mely részét vállalja magára, oly részletkérdések szabályozását képezik, amelyek eddigelé csak díjszabási határozmányok anyaga^ képezték. Mindazonáltal nem képezheti észrevétel tárgyát, hogy a szóbanlevő határozmányok az érdekelt államok küldöttségei többségének kívánatához képest az egyezménybe fölvétettek. A 18. cikk a díjszabás szabálytalan alkalmazásából származó, térítések ügyét tárgyalja, még pedig a térítés, illetve az utánfizetés kötelezettsége tekintetében oly értelemben, hogy az 1. §. határozmányai födik a most érvényes egyezmény 12. cikke (1) bekezdésében (első mondat) foglaltakat, Űj az (2. §.), hogy a vasút csak oly esetekben tartozik a felet figyelmeztetni, hogy az utóbbinak követelése van, ha a követelés összege egy fél franknál nagyobb; ami annak méltatását jelenti, hogy kisebb összegek visszatérítése a vasútnak aránytalanul nagy költséget okozhat. Nagy elvi jelentőségű az az újítás, mely a 4. §-ban foglaltatik és amely szerint a követelés összege után, ha az fuvarlevelenkint 10 franknál nagyobb, a felszólamlás napjától, ha pedig felszólamlás nem történt, a kereset megindításának napjától 6°/o-os kamat fizetendő. Ezzel az újítással tehát a nemzetközi fuvarjog oly módosítást szenved, mely kereskedelmi törvényünk 282. és 281. §-ai ide vonatkoztatható határozmá.nyainak ós az árúszállításra nézve most érvényben levő egyezmény 42. cikkének megfelel, mely utóbbi a kártérítési összegek után fizetendő kamatokról intézkedik. A 19. cikknek az utánvételekre és készpénzelőlegekre vonatkozó tartalma általában födi a most érvenyes eg3^ezmóny 13. cikkében foglaltakat; fontosabb újítás mégis az a rendelkezés, mely szerint a vasút 6%-os kamatot tartozik fizetni, ha az utánvétel összegét attól a naptól számított 3 hónap alatt ki nem fizeti a feladónak, amely napon azt az átvevőtől megkapta. A 3 havi időt az értekezlet arra való tekintettel szabta meg, hogy az utánvét-kísérőlevélnek esetleg sok államban kell kezeltetnie. Ez a megszabás azonban — önként értetődőleg — nem zárja ki azt, hogy az utánvét rövidebb idő alatt is kifizettessék, ami az esetek legtöbbjében ; történni is fog. A 20. cikk, melynek tárgyát a rendeltetési vasútnak a küldeményt terhelő költségek beszedésére vonatkozó kötelességei képezik, nem" foglal magában felemlítést érdemlő eltérést a most érvényes egyezmény 20. cikkével szemben. 21. cikk. A fuvarozási szerződós megváltoztatására vonatkozólag ebben a cikkben foglalt határozmányok tárgya ugyanaz ; ami a most érvényes egyezmény 15. cikkének tárgyát képezi és közönségesen a feladó utólagos rendelkezései alatt értetik. Újítás az, hogy a vasút a feladó kívánatára a kiszolgáltatást elhalasztani köteles, vagyis megvárni tartozik, hogy az átvevő a feladó által kitű.
