Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.

Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről

316 . 909. szám. feladó a megfelelő elismerést a fuvarlevélre rá nem vezeti. Ez-, a joguk most kifejezetten megállapíttatik. A 2. §. kimerítőbben határozza meg a szükséges csomagolás minőségét és célját, mint a jelenleg érvényes egyezmény 9. cikkének (1) bekezdésében történik. A 3. §. gyakorlati szempontból mellőzi ama külön bizonylat kiállíttatását, amelyben a feladó a most érvényes egyezmény 9. cikkének (2) bekezdése értelmében ezen egyezmény III. mellékletét képező miután elismerni tartozik, hogy konkrét küldeményét csomagolatlanul vagy megfelelő csomagolás nélkül adta fel. ? Fontos és okszerű az új egyezmény 4. §-ának második bekezdésében kimondott az az új elv, hogy a feladó a csomagolásnak külsőleg fel nem ismerhető hiányosságaiért általában és nem csak akkor felelős, ha őt a felismerés elmaradása körül csalárd eljárás terheli, (most érvényes egyezm. 9. cikk (3) bekezdés). A jelenleg érvényes egyezmény 9. cikkével ós a végrehajtási határozmányok 4. §-ával szemben újítást képez az, hogy az új egyezmény 6. ós 7. §-ai egyrészt a darabáruknak — elcserélések megelőzése végett — jelekkel és számokkal (esetleg az átvevő nevével) való megjelölése iránt intézkednek, másrészt megállapítják, hogy bizonyos árúk, amelyek könnyen elszóródnak, eltörnek vagy más árúkban kárt okozhatnak, . hacsak megfelelően nem csomagoltattak, csakis kocsirakományokban vétetnek föl fuvarozásra. 13. cikk. E cikk tartalmát a most érvényes egyezmény 10. cikkének határozmányai jórészben fedik. Az 1. §. második mondata és a második bekezdésében foglalt azok a szabályok pedig, amelyek szerint a csatolandó ira-, toknak szabályszerint csak arra az árúra kell vonatkozniuk, amelyhez az illető fuvarlevél tartozik, valamint a letétbe helyezett iratokra vonatkozó rendelkezések is, díjszabási úton már életbe vannak léptetve. E határoz mányoknak az egyezménybe való felvétele ellen nem tehető észrevétel. Ugyanez áll a 3. §-ra nézve is. 14. cikk. Az árúk feladását és berakását tárgyaló ez a cikk az illető kérdésekre vonatkozólag általában azokra a törvényes szabályzati határozmányokra utal, amelyek a faladási államban érvényesek. Ez megfelel a most érvényes egyezmény ama rendszerének, hogy a feladás és kiszolgáltatás körüli eljárás szabályozását általánosságban az illető államok autonom törvényeire ós szabályzataira bízza. A 15. cikknek a vám- é^ adóhivatali, pénzügyi stb. kezelésre vonatkozó tartalma nem szorul indokolásra, miután az ebbe fölvett határozmányokat részben, miként a 13. cikkre vonatkozó megjegyzés kapcsán fennebb már ieleztetett, a- most érvényes egyezmény 10. cikkének határozmányai födik, az 1. • §. harmadik bekezdése pedig az egyezményben részes államok legtöbbjének autonom fuvarozási jogában foglaltatik; különben pedig a kérdésnek egyetlen célszerű megoldását képezi. Célszerűségi szempontokból az új egyezmény szerint (2. §. második bekezdés) ezentúl a vasút választására lesz bízva, hogy a rendeltetési állomásban az árút elvámoltassa-e, ha a feladó nem intézkedett e részben és az átvevő se látta el bizonyos időn belül az elvámoltatást. A 16. cikk a kiszolgáltatás tárgyában intézkedik. Újítás csupán a 2. §. tartalmának fölvétele, ami azonban a részes államok fuvarjogi határozmányai val — a magyar üzletszabályzattal is — megegyező értelemben történt.