Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-909. Törvényjavaslat a vasúti árúfuvarozás tárgyában Bernben 1924. évi október hó 23-án aláírt nemzetközi egyezmény becikkelyezéséről és az azzal kapcsolatos intézkedésekről
312 909 szám. azokat, amelyeketa fuvarlevél tartalmaz és ezek közül azoknak a feladó részéről való bejegyzését, amelyek hiányában az általa ajánlott fuvarozási szerződés teljesítését elvállalni nem lehetett, a vasútnak meg kellett követelnie. Az új egyezmény 6. cikkének 6. §-a már pontosan felsorolja egyrészt azokat az adatokat, amelyek bejegyzése kötelező és másrészt azokat, amelyeket a fuvarlevél tartalmazhat. Az új egyezmény továbbá kimondja, hogy átvevő és feladó csak egy-egy és pedig természetes vagy jogi személy vagy cég lehet. De most már világosan ki lesz zárva az is, hogy a feladó az átvevő utólagos megnevezését magának fenntartsa vagy az átvevőt a fuvarlevél-másodpéldány átadásával jelölje ki. Üdvös újítás az arra vonatkozó útmutatás is, hogy mily alapokon választandók meg az árúk mineműségónek meghatározására a feladó által a fuvarlevélbe bevezetendő megjelölések. (Új egyezmény 6. cikk. 6. §. e) pont.) A 7. cikk tartalma a feladónak a fuvarlevélben tett kijelentéseiért való felelősségére és ennek szankcióira, tehát ama kérdésekre vonatkozik, amelyekre nézve a most érvényes egyezmény 7. cikke és az ehhez tartozó végrehajtási határozmányok —*• 3. §. — intézkednek. Kiemelendők a következők: Az új egyezmény 7. cikkének 6. §-ához tartozó a) pont második bekezdése ama fuvardíj pótlék összegét, melyet a vasúti fuvarozásból kizárt árúknak helytelen bevallása, valamint a csak föltételesen fuvarozható robbanószerek és robbanó lövedékek nem megfelelő bevallása vagy ilyenekre vonatkozó biztonsági szabályok be nem tartása eseteiben a vasút beszedhet* eddigi magasságáról (15 frank) nem szállítja le, mert az ily természetű szabálytalanság következtében a személy- ós vagyonbiztonság nagy mértékben veszélyeztetve van. Ellenben a csak föltételesen szállítható többi árúra vonatkozólag abban az arányban (10, 15, illetve 1 frankra) mérsékli a most egyenlőképen 15 frankot tevő fuvardíjpótlékot, .amilyen arányban az illető' árúk veszélyessége kisebb. Ezzel azoknak a méltánytalanságoknak eleje vétetik, amelyekre jelenleg érvényes szabályok okot szolgáltattak. Logikus intézkedés az is, hogy ha annak a vasútnak belforgalmában, amelyen a szabályok megsértése felfedeztetett, olyan szabályok érvényesek,, melyek alacsonyabb fuvardíj pótlék okát állapítanak meg, akkor az utóbbiakat kell beszedni. s A 8. cikk, melynek tárgya a most érvényes egyezmény ugyancsak 8. cikkével azonos, vagyis szintén a fuvarozási szerződós megkötésének módját és a fuvarlevélmásodpéldány ielentőségót tárgyalja, csakis stiláris szempontból tér el — még pedig előnyösen — a most érvényes cikktől. A 9. cikk, mely a fuvar díjszámítás alapelveire, a díjszabásokra és áz útirányokra vonatkozik, ezen tárgyak jelentőségénél fogva egyike azoknak, amelyek az új egyezmény keretében a legfontosabb határozmányokat tartály mázzák. Az a kiindulási pontul szolgáló alapelv (1. §.), hogy »a fuvardíjak és mellékilletékek kiszámítása a jogérvényesen fennálló és minden egyes államban kellőképpen kihirdetett díjszabások alapján történik«, csak annyiban tér el a most érvényes egyezmény 11. cikkének (1) bekezdésében foglalt hasonló határozmánytól, hogy a díjszabás anyagának meghatározásába a »mellékilletékek« is befoglaltattak. Másrészt az is kimondatott, hogy nem elégséges, ha valamely díjszabás a benne részes államoknak csak egyikében — például abban az államban, amelynek vasútja a díjszabás megszerkesztésének és kinyomtatásának teendőit ellátta — hirdettetett ki az ott fennálló szabályok
