Nemzetgyűlési irományok, 1922. XV. kötet • 828-931. sz.
Irományszámok - 1922-872. Törvényjavaslat a beruházásokról, a tisztviselői illetményekről és egyes adóügyi rendelkezésekről
116 872. szám. Melléklet a 872. számú irományhoz. Indokolás „a beruházásokról, a tisztviselői illetményekről és egyes adóügyi rendelkezésekről" szóló törvényjavaslathoz. I. Fejezet. Àz állami alkalmazottak anyagi helyzetének javítása. Az 1. §-hoz. Az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak illetményei ezidőszerint nagy átlagban körülbelül 50°/o-át teszik a háború előtti illetményeiknek. Ezért a kormány minden alkalmat megragad, hogy az állami tisztviselők és egyéb alkalmazottak anyagi helyzetén javítson s illetményeiket a megállapítható költségvetési kereteken belül megfelelően felemelje. Minthogy az 1925/26. évi állami költségvetési előirányzat szerint 400.159,625.000 papírkorona (27,597.215 aranykorona) felesleg mutatkozik, ennek a feleslegnek a keretén belül a kormány az illetményeket javítani kívánja. A javítás nagy átlagban a jelenlegi illetményeknek 15°/o-a lesz, amely javítás nem az aranykoronában megállapított, hanem a papírkoronában ezidőszerint kifizetett illetményösszegek után értendő. Az említett 400.159,625.000 korona keretén belül csak a közigazgatás alkalmazottainak illetményei javíttatnának, míg az üzemi alkalmazottak helyzetének javítása az üzemek rendes kiadásai és bevételei között mutatkozó bevételi többletben nyerne fedezetet. Igaz ugyan, hogy az előirányzat szerint az üzemeknél 145.000,000.000 papírkorona (10,000.000 aranykorona) hiány jelentkezik, ennek azonban az az oka, hogy az üzemek beruházásaira is jelentékeny összeg (390.308,500.000 papírkorona, illetőleg 26,917.828 aranykorona) vétetett fel az előirányzatba* A beruházási kiadások nélkül az üzemeknél 245.308,500.000 papírkorona (16,917.828 aranykorona) felesleg jelentkezik. Ennek a feleslegnek megfelelő részét tervezi a kormány az üzemi alkalmazottak anyagi helyzetének javítására fordítani. II. Fejezet. Beruházások. A 2. §-hoz. A háború előtt az állami kiadásoknak jelentékeny része beruházásokra fordíttatott. Ezek a beruházások míg egyrészt az állami üzemeknek produktivitása -és gazdaságossága, a termelés fokozása és az állami vagyon fenntartása szempontjából feltétlenül szükségesek voltak, addig másrészt azáltal, hogy a gazdasági életnek jelentékeny összegeket juttattak, az