Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIV. kötet • 782-827. sz.

Irományszámok - 1922-787. Törvényjavaslat a Lengyel Köztársasággal 1925. évi március hó 26-án kötött kereskedelmi egyezmény becikkelyezéséről

60 787. ssüám. • 3. Le bénéfice de cette franchise peut être retiré aux voyageurs et aux maisons de commerce qui ne se conforment pas aux conditions éta­blies. Article XL 1. Les négociants, les fabricants et autres producteurs de l'une des Parties Contractantes qui prouvent par la présentation de leur carte de légitimation spéciale, dé­livrée par les autorités compétentes de leur pays et dont la formule les Parties Contractantes se communi­queront mutuellement, qu'ils sont autorisés à exercer leur commerce ou leur industrie et qu'ils y acquit­tent les taxes et impôts prévus par les lois, auront le droit de faire soit personellement, soit .par des voya­geurs à leur service, des achats sur le territoire de l'autre Partie chez des négociants ou producteurs ou dans les locaux de vente publics sans payer une taxe de patente. Ils pourront aussi prendre des comman­des chez les négociants ou autres personnes qui, pour leur commerce ou leur industrie, utilisent les mar­chandises en question. Ils pourront avoir avec eux des échantillons ou modèles. Cependant les Parties Con­tractantes se réservent le droit de leur interdire de colporter des marchan­dises à moins qu'ils n'y aient été autorisés conformément à la législa­tion du pays où ils voyageront. 2. Les Parties se donneront réci­proquement connaissance des autori­tés chargées de délivrer les cartes de légitimation, ainsi que des dis­positions auxquelles les voyageurs doivent se conformer dans l'exercice de leur commerce. 3. Les dispositions ci-dessus ne sont pas applicables aux industriels ambulants, non plus qu'au colportage et jà la recherche des commandes chez des personnes n'exerçant ni in­dustrie, ni commerce, chaque Partie se réservant à cet égard entière li­berté à sa législation. 3. A vámmentesség kedvezménye megvonható olyan kereskedelmi uta­zóktól és cégektől, melyek, a fent meghatározott feltételeknek nem tesz­nek eleget. XI. cikk. 1. Azok a kereskedők, gyá­rosok és a Szerződő Felek egyikének azok a termelői, akik hazájuk illetékes hatóságai által kiállított iparigazol­ványfelmutatásával (mely igazolvány mintáját a Szerződő Felek egymással kölcsönösen közölni fogják) bizonyít­ják azt, hogy ott kereskedés és ipar­űzésre jogosítva vannak és hogy ugyanott a törvényesen megállapított adókat és illetékeket megfizetik, a másik fél területén akár személyesen, akár szolgálatukban álló utazók útján kereskedőknél, termelőknél, vagy nyilvános eladási helyeken bevásárlá­sokat eszközölhetnek anélkül, hogy ezért engedélyilletéket kellene fizet­niök. Jogosítva vannak továbbá arra, hogy kereskedőknél vagy más sze­mélyeknél, akik kereskedelmük vagy iparuk számára a kérdéses árukat felhasználják, megrendeléseket gyüjt­hessenek. E célból árumintákat és mustrákat is vihetnek magukkal, a Szerződő Felek fentartják azonban a jogot arra, hogy a házalást ezeknek a személyeknek megtiltsák, hacsak annak az országnak törvényei, mely­ben utaznak, ezt meg nem engedik. 2. A Szerződő Felek kölcsönösen közölni fogják egymással azokat a hatóságokat, amelyek az iparigazol­ványokat kiállítani jogosultak, vala­mint azokat a szabályokat is, amelye­ket az utazóknak hivatásuk gyakor­latában be kell tartani ok. 3. Fenti rendelkezések nem nyer­nek alkalmazást a vándoriparra, sem a házalásra, sem pedig a kereske­delmet vagy ipart nem üző személyek­nél való megrendelés-gyűjtésre, mely tekintetben mindkét Fél törvényho­zása számára szabad kezet tart fenn.

Next

/
Oldalképek
Tartalom