Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.
Irományszámok - 1922-751. Törvényjavaslat az országgyűlés felsőházáról
751. szám. 415 is, mert azok, kik a közös haza szolgálatában érintkeznek, megtanulják egymást becsülni, méltányolni s nem állhatnak egymással oly élesen szemben a tisztán egyházi téren sem, mint tennék, ha csak ezen találkoznának egymással.« (Képviselőházi irományok, I. 135.) A keresztény egyházak Magyarországon mindig fontos államalkotó tényezők voltak, s amikor az új felsőházat a magyar társadalom összes számottevő elemének bevonásával akarjuk újjászervezni, lehetetlen figyelmen kívül hagyni épp ezen egyházak kiválasztott fejeit és lehetetlen megszüntetni azok történelmi előjogait, mikor ezek a történelmi előjogok a magyar társadalomban még mindig számottevő tekintélyt, komoly értéket képviselnek. A keresztény egyházak a magyar állam újjáépítésének munkájában legutóbb is egyesült erővel működtek közre ós a magyar állam viszonya hozzájuk a forradalmak vallásellenes törekvései után talán bensőségesebbé alakult, mint amilyen az a forradalmakat megelőző korszakban bármikor volt ; ezt az állam szempontjából is nagy erkölcsi értéket képviselő kapcsolatot a magyar társadalom túlnyomó többsége semmiesetre sem akarhatja erőszakosan megszakítani, sőt bizonyára ápolni, fejleszteni kívánja. Ha a felsőházi tagok számát egyrészt az ország megfogyatkozott területével ós lakosságával, másrészt az országgyűlés másik háza tagjainak számával arányba akarjuk hozni, lehetetlen az egy háznagyok eddigi teljes létszámát (57) az új felsőház tagjai között változatlanul megtartani. A csonkaság idején alkotott reform keretében számolni kellett azzal a körülménnyel, hogy a főrendiházban helyet foglaló egyháznagyok jelentékeny része a felsőházban nem fog megjelenhetni és ezen alapon kellett újonnan megállapítani a felsőházban résztvevő egyháznagyok jegyzékét. A róm. katholikus egyház nagyjai közül a területi megcsonkítás folytán «elesnek: a zágrábi érsek, a boszniai, rozsnyói, nagyváradi, zengi, erdélyi, besztercebányai, nyitrai, kassai, szatmári és szepesi megyéspüspökök, mind a két címzetes püspök, a jaszói prépost és az aurániai perjel; a gör. katholikus egyház nagyjai közül a gyulafehérvári érsek, a nagyváradi, lugosi, szamosujvári, eperjesi, munkácsi és körösi püspökök; végre a gör. keleti »egyház nagyjai közül mind a két érsek, továbbá az aradi, temesvári, verseci, karánsebesi, pakráci, károlyvárosi és bácsi püspökök. Tagjai maradnának tehát a felsőháznak a hercegprímáson kívül az egri és kalocsai érsekek, a szombathelyi, veszprémi, székesfehérvári, győri, pécsi, váci és csanádi róm. kath., a hajdudorogi gör. kath. és a budai gör. kel. püspök, továbbá a pannonhalmi főapát. Tekintettel a katholikus egyháznagyok számának jelentékeny csökkenésére és a csonkaország népességének felekezeti megoszlására, szükségesnek mutatkozik egyrészt a katholikus egyház képviseletének aránylagos kiegészítése, másrészt az ágostai hitvallású evangélikus egyház képviseletének mérsékelt csökkentése. A csonkaország lakosságának vallási megoszlása ugyanis az 1920. évi népszámlálás adatai alapján a mai területen a következő; katholikus 661°/o, református 21°/o, ágostai evangélikus 6-2°/o, unitárius O'l°/o, gör. keleti 0 6°/o és izraelita 5*9°/o. A katholikus autonómia megszervezéséig és a csonka püspöki megyék kérdésének rendezéséig leghelyesebbnek mutatkozik felsőházi képviselethez juttatni a pannonhalmi főapát által már képviselt bencés rend mellett a magyar közoktatásügy szempontjából nagy érdemeket szerzett és köztiszteletnek örvendő másik három magyar tanítórendet, a premontreit, cisztercit és piaristát is, azonkívül a javaslat fel kívánja újítani a székesfőkáptalanoknak történelmi jogát a tőrvényhozásban
