Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.
Irományszámok - 1922-663. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében
663. szám. 19 vagy cselekményekért, amelyeket az Országgyűlés tagja nem mint olyan és nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz, ellene bűnvádi eljárást csak a Ház előleges engedelmével, vagyis a mentelmi jog felfüggesztése után lehet indítani, s tettenérés esetét kivéve, csak a Ház előzetes engedélyével tartóztatható le. A cél tehát, amelyet a mentelmi jog védelme elérni szándékol s amely a mentelmi jog fogalmának lényegét képezi, kettős: a) a törvényhozás tanácskozási szabadságának biztosítása, minden kívülről jövő befolyás ellen; b) a törvényhozó testület épségének biztosítása, hogy tagjai el ne vonassanak törvényhozói kötelességük gyakorlásától, s »ne gátoltassanak a törvényhozásban való részvétben«. Minden védelem indokolt, amely ezen cél elérésére irányul, amely ezen országos fontosságú érdekek megóvására szolgál, de nem indokolt ezen túlmenő védelem, amely arra irányulna, hogy a törvényhozás tagjai »olyan tetteikért se vonassanak feleletre, melyeket nem mint országgyűlési tagok követtek el«, s amely túlzott védelem végül is oda vezetne, hogy a törvényhozás egyes tagjai leiette állanának a törvénynek. A mentelmi jog ismertetett jogforrásai alapján kétségtelen, hogy annak felfüggesztése nélkül is megszünteti a mentelmi jogban rejlő sérthetetlenséget a tettenérés. Tettenérés esetén az előljáró hatóságokat ugyanazok a jogok illetik meg a törvényhozás tagjával szemben, amelyek megilletnék a mentelmi jog felfügesztése után. További gyakorlata az Országgyűlésnek megadta a lehetőségét a képviselőt megillető sérthetetlenség elhárításának s illetve a személyes szabadság korlátozásának tettenérés esetén kívül is, ha azt az állambiztonságot veszélyeztető rendkívüli körülmények indokolják, »amidőn azon intézkedést egy oly országos érdek kívánja meg, amelynek megóvása fontosabb azon jognál, amelyet az országgyűlés tagja, mint ilyen, a mentelmi jogból kifolyólag élvez. «Ily értelemben határozott az Országgyűlés a többi között 1876. évi október hó 9-én Miletics Szvetozár, majd 1914-ben Budiszavlyevics Szrgjan, végül a nemzetgyűlés 1921-ben Beniczky Ödön mentelmi ügyében. Az Országgyűlésnek és az azt követő nemzetgyűlésnek tehát a mentelmi joggal kapcsolatban kifejlődött gyakorlata a mentelmi jog sérelme nélkül is megadja a módot a képviselő személyes szabadságának korlátozásához tettenérés esetében és oly esetekben, amidőn a képviselői mentelmi jogban rejlő sérthetetlenséggel oly országos érdek ütközik össze, amelynek megóvása közérdek s fontosabb annál a jognál, amelyre a törvényhozás tagja a mentelmi jogból kifolyólag élvez. Megadja pedig a jogot a személyes szabadság korlátozásához ily esetekben tekintet nélkül arra, vájjon az érdekelt képviselő a tett intézkedés eredménye gyanánt törvényhozói működésében, ez irányú kötelességének teljesítésében, időlegesen gátolva lesz-e vagy sem. Ezen általános jogelveket a jelen esetre alkalmazva, meg kell állapítani elsősorban azt, hogy az 1896. évi XXXIII. t.-c, a bűnvádi perrendtartás, kötelező joghatállyal bír a törvényhozás tagjaira nézve is, kötelező tehát annak 296. §-a is. Amennyiben tehát a hivatkozott törvényhelyben felsorolt előfeltételek meg vannak, a bíróság, s illetve a tanács elnöke a törvényhelyben megállapított büntetési tételeket alkalmazhatja, tekintet nélkül arra, hogy az érdekelt személy tagja a törvényhozásnak. Amennyiben tehát a bírósági tárgyalás folyamán rögtöni hatályú intézkedés foganatosítása válnék szükségessé az elnök vagy a bíróság részéről, azt a törvényhozás tagjával szemben is alkalmazhatja, ezen intézkedés időtartama azonban nem terjedhet túl a tárgyalás időtartamán. Oly szabadságvesztés-büntetésnek a végrehajtásá3*
