Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.

Irományszámok - 1922-663. A nemzetgyűlés mentelmi bizottságának jelentése Rupert Rezső nemzetgyűlési képviselő mentelmi ügyében

18 663. szám. zetgyűlésnek fokozott mértékben kell őrködnie, mert hiszen az egyik biztosítéka a törvényhozás tanácskozási szabadságának, de viszont ép oly kétségtelen tény, hogy a mentelmi jog nem terjedhet a törvényhozó testület tanácskozási szabadságának és függetlenségének, a törvényhozó testület épségének biztosításán túl, s a törvényhozó testület tagjait nem vonhatja ki a törvények hatálya alól! Az Országgyűlés és a Nemzetgyűlés a mentelmi jogot eddigi gyakorlatában mindég is ilyen korlátok között értelmezte és alkalmazta. A mentelmi jogra vonatkozó első tételes rendelkezés az 1867 : XII. t.-c. 47. §-ában foglaltatik, amely a közös ügyek tárgyalására kiküldött bizottság (delegáció) törvényes szervezésével ka-pcsolatban a következőképpen rendelkezik : »A bizottságok tagjai a jelen határozat terén a közösekül kijelölt ügyeknek tárgyalása közben tett nyilatkozataikért feleletre sohasem vonathatnak, sőt megbízatásuk megszűntéig se oly kereset miatt, mely személyes letartóztatást vonhat maga után, se bűntény vagy vétség miatt, a tettenérés esetét kivéve, az illető Országgyűlésnek, ennek együtt nem léte esetében pedig azon bizottságnak, melynek tagjai, előleges jóváhagyása nélkül se le nem tartóztathatnak, s>e közkereset alá nem vétethetnek.« Ezen törvényes rendelkezést az országgyűlés gyakorlata az Országgyűlés tagjaira is kiterjesztette, s az alapjává vált az Országgyűlés tagjai mentelmi joga kifejlődésének. Szabatosabbb meghatározást nyert ezen törvényes rendelkezés az Országgyűlés képviselőházának 1867. évi november 18-án hozott határozatában, elfogadván a képviselőház 1867. évi október hó 23-án kelt határozatával kiküldött 10 tagú bizottságnak következő véleményét : »A bizottság nézete szerint az országgyűlési tag sérthetetlensége két irányban jut gyakorlati érvényre. 1. Hogy amit az országgyűlési tag mint olyan a Házban és a Házon kívül mond vagy tesz, azért csak az országgyűlés és pedig annak azon Háza által vonathatik feleletre, melyhez tartozik ; 2. hogy amit az országgyűlési tag nem mint olyan és nem törvényhozói hivatásának gyakorlása közben mond vagy tesz, azért csak a Ház engedelmével vonathatik közkereset alá sa tettenérés esetét kivéve csak a Ház előleges engedelmével zárathatik el. Amaz biztosítja az országgyűlési tanács szabadságát kívülről származó minden nyomás ellenében. Emez biztosítja a törvényhozó testület épségét arra nézve, hogy tagjai az ügymenet és törvényhozói tevékenység sérelmére el ne vonassanak törvényhozó tisztük gyakorlásától s ne gátoltassanak a törvényhozásban való részvétben se a hatalom, se bizonyos célokra felhasznált vagy sugalmazott egyesek által. E kettős sérthetetlenség nem annyira az egyéni mentességnek előjoga, mint inkább a törvény hozótestület politikai teljes szabadságának és függetlenségének elengedhetetlen föltétele, követelménye. Ebből következik, hogy a mentelmi jog nem terjedhet addig, hogy az országgyűlés egyes tagjai fölötte álljanak a törvénynek, olyan tetteikért se vonassanak feleletre, melyeket nem mint Országgyűlési tagok követtek el. Ez olyan indokolhatatlan kiváltság volna, melyet az Országgyűlés tagjai, saját érdekükben, bizonyosan még akkor sem vennének igénybe, ha világosan biztosítaná számukra a törvény az abszolút mentességet«. Ezen jogforrásokból megállapíthatólag a magyar Országgyűlés tagjainak mentelmi joga két fontos kiváltságot foglal magában, az egyik a felelőtlenség, melynél fogva az Országgyűlés tagja minden oly nyilatkozatáért, vagy cselekedeteért, melyet törvényhozói minőségében a Házban vagy azon kívül mond vagy tesz, kizárólag az Országgyűlés illetékes Háza által vonatható felelősségre ; a másik a sértethetlenség, melynél fogva oly nyilatkozatokért