Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.
Irományszámok - 1922-707. Törvényjavaslat az 1924/25. évi állami költségvetésről
707. szám. 203 vasúti hadi adók beszolgáltatásának kötelezettsége alól felmentessenek, mert esetleg nem lehetett volna kikerülni az államvasúti kezelésbe vételt, ami pedig — keskenyvágányú vasutakról lévén szó — sokkal nagyobb áldozattal l'árt volna. Jelen §. az említett kedvezmény engedélyezéséhez szükséges felhatalmazásra vonatkozik. A 16. §-hoz. A háború és azt követő forradalmak idejében az ország lótenyésztése nagy mértékben hanyatlásnak indult. A teljes züllést megakadályozandó sürgős intézkedések teendők. A lótenyésztés hanyatlásának főoka az országban rendkívül elteijedt zugmének használata. Részben pénzügyi okokból, részben pedig kényelemszeretetből a kancatulajdonosok nagy része nem állami vagy köztenyésztési igazolvánnyal ellátott magánmónnel fedezteti be kancáit, hanem engedéllyel nem bíró, a köztenyésztésben való használatra örökítő hibák miatt alkalmatlan u. n. zugmónekkel. A zugmóneknek az ország lóanyagának tönkretételére vezető használata az utóbbi évek folyamán annyira elterjedt, hogy ezek ellen az eddigi törvényes rendelkezésekkel eredményesen küzdeni nem lehet. Az 1894 : XXI. t.-c. rendelkezései alapján a zugméntulajdonosok ellen indított kihágási eljárás hosszadalmas, azonkívül a zugméntulajdonosok könnyen fizetik ki az eljárás során kirótt pénzbüntetést, mert hisz a zugménekkel való fedeztetés a zugméntulajdonosokra nagy anyagi előnyöket jelent. De maga a kihágási eljárás is csak a legritkább esetekben indítható meg, mert feljelentő érthető okokból nem akad, rajtakapás a legritkább esetben fordul elő, azonkívül pedig oly esetekben, amikor a kihágás ténye a született csikó alapján megállapíttatik, maga a kihágás, tekintettel hogy hat hónapnál hosszabb idő telt el, — már elévült. A zugmének kiherólése pedig az idézett törvény 29. §-a értelmében a közigazgatási hatóságok által a kihágási eljárás során nem rendelhető el, hanem eziránt a járási mezőgazdasági bizottság intézkedik. A zugméntulajdonosok elenyésző csekély része ellen indíttatik így kihágási eljárás és még kisebb a tényleg kiherélt zugmének száma. A jelen törvényjavaslat elfogadása esetén remény lehet arra, hogy a köztenyésztésre alkalmatlan és így köztenyésztési igazolvánnyal el nem látott zugmének tulajdonosai a fizetendő adótételre való tekintettel ménjeiket önként kiherélte tik és így az országos lótenyésztés megállítható lesz a lejtőn, amelyre az utóbbi évek folyamán került. A 17. §-ho3. Ezen intézkedésre azért van szükség, hogy lehetőség nyíljék a nyilvános betegápolási költségek fedezéséről szóló 1898 : XXI. t.-c. rendelkezésével szemben a gyakorlati követelményeknek megfelelő rendelkezések életbeléptetésére. Az államháztartás egyensúlyának helyeállításáról szóló 1924 : IV. t.-c.-ben kapott felhatalmazás alapján kibocsátásra váró kormányrendelettel az 1898 : XXI. t.-c. értelmében az Országos Betegápolási Alapra, illetőleg az államkincstárra háruló ápolási költségek terhe a törvényhatóságokra háríttatik át. Ennek következtében az 1898 : XXI. t.-c. rendelkezéseinek összhangja megszűnik és a gyakorlatban olyan nehézségek merülhetnek fel, amelyeknek eloszlatása csak törvény segítségével lehetséges. így pl. az idézett kormányrendelet kiküszöböli az illetőségi község jelentőségót, amennyiben a költséget a törvényhatóságok, közvetve pedig a községek a közteherviselés elveinek alkalmazásával viselnék. Ezzel szemben az 1898 : XXI. t.-c. 8. §-a több vonatkozásban az illetőségi községet állítja oda fizetésre kötelezettként. Szükséges volna pedig a községi illetőség kérdését a betegápolási költségek területéről kiküszöbölni már Csak 26*
