Nemzetgyűlési irományok, 1922. XIII. kötet • 661-781. sz.

Irományszámok - 1922-707. Törvényjavaslat az 1924/25. évi állami költségvetésről

204 707. szám. azért is, mert el nem gondolható az illetőségnek oly rendezése, mely az erre vonatkozó vitának számos lehetőséget ne engedne. Minthogy azonban az idézett 8. §. nem vonatkozik az államkincstár terheire és így az abban emlí, tett költségek a szanálás jogcímén át nem háríthatók, sőt törvény hiányában célszerűen nem is rendezhetők, szükséges oly törvényes felhatalmazás, amely a kormányt ennek és az idézett törvénynek a szanálás jogcímén nem rendezhető egyéb rendelkezései kiegészítésére és módosítására feljogosítja. A 18. §-lioz. A városok és községek háztartásáról szóló törvényjavaslatban, illetőleg az Országos Pénzügyi Tanács megszüntetéséről szóló törvényjavaslatban kilátásba vétetett, hogy az 1921: IV. t.-c. 2., 19. és 20. §-ai alapján kivetett engedély-illetékekből és szeszes ital forgalmi illetékekből, valamint az idézett t.-c. 33. §-a alapján kiszabott megrövidített illetékekből befolyó összegek a községeknek (városoknak) átengedtessenek. Minthogy azonban az említett törvényjavaslatok nem emelkedtek törvényerőre, e törvényjavaslatban kérem a törvényhozás hozzájárulását ahhoz, hogy a szóban levő jövedelmek 1924. évi január hó l.-jétől kezdve a községeket (városokat) illessék, illetőleg hogy a vonatkozó törvényben megállapított tótelek, valamint a korlátlan kimérósi engedélyek után községenként (városonként) fizetendő összilletékek legkisebb mérvei a mindenkori viszonyokhoz képest rendeleti úton legyenek megállapíthatók. Az illetékeknek a községek (városok) részére való átengedése, valamint az illetéktételek ós összilletékek felemelése a kezelés módosítását teszi szükségessé. Ezért a pénzügyminiszter számára biztosítani kell azt a jogot, hogy az engedélyek nyilvántartásának, s az illetékek kivetésének, beszedésének ós könyvelésének módját rendeleti úton szabályozhassa. Minthogy pedig a minisztérium a fentemlített egyes kérdések rendezése tekintetében — a törvényhozás utólagos jóváhagyásának reményében — már intézkedett is, ezeknek az intézkedéseknek jóváhagyását céloza az utolsó bekezdés. A 19. §-hoz. Az 1920 : XX. t.-c. 7. §-ának második bekezdése akként rendelkezik, hogy az első és második fizetési csoportba tartozó bírák és ügyészek három évi várakozási ideje egy évvel megrövidíthető. Nem látszik méltányosnak a törvény ama rendelkezése, hogy a harmadik és negyedik fizetési csoportba tartozó bíráknak és ügyészeknek a várakozási ideje három esztendő. Minthogy a harmadik, de még inkább a negyedik fizetési csoportba való kinevezés az igazságügyi szolgálatban szerzett kiváló érdemeken alapszik és így nyilvánvaló, hogy az ezekbe a fizetési csoportba sorozottak valamenynyien méltók a várakozási idő megrövidítésére, célszerűnek látszik a várakozási idő fakultatív megrövidítése helyett ezekben a csoportokban a várakozási időnek két évre leszállítását foglalni törvénybe. Evégből e §. első bekezdése az 1920 : XX. t.-c. 7. §-ának első bekezdését módosítja. A szakasz második és harmadik bekezdése azt a kérdést szabályozza, hogy a törvény rendelkezései mennyiben érintik azoknak az ítélőbíráknak és ügyészeknek a várakozási idejét, akik a törvény életbelépésekor már a harmadik vagy a negyedik fizetési csoportba tartozó állást töltöttek be. A javasolt rendelkezés az 1920 : XX. t.-c. 7. §-ának módosított rendelkezését, az államháztartás érdekeinek figyelembe vételével, csak a méltányosságtól megkívánt legszűkebb körben ruházza fel visszaható erővel. A 20. §-hoz. A Magyar Tudományos Akadémia alkalmazottainak a Gyüjtoményegyetem személyzetébe való felvétele útján a törvényhozás az Aka-