Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.
Irományszámok - 1922-611. Törvényjavaslat az Osztrák Köztársasággal 1924. évi november hó 8-án kötött adóügyi szerződések becikkelyezéséről
400 611. szám. szóló illetékek alá, amelynek az örökhagyó állampolgára volt. d) Ha az örökhagyó halálakor mindkét államnak polgára volt, úgy az esetről-esetre szóló külön megállapodás a hagyatéki vagyon tekintetében a két állam pénzügyminisztereinek tartatik fenn. (2) A jelen szerződós értelmében lakóhelynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valakinek olyan körülmények között van lakása, amelyből a lakás megtartásának szándékára lehet következtetni. (3) A jelen szerződós értelmében állandó tartózkodási helynek azt a helyet kell tekinteni, ahol valaki olyan körülmények között tartózkodik, amelyekből arra a szándékára lehet következtetni, hogy ezen a helyen, vagy ebben az országban nemcsak átmenetileg időzik. III. Cikk. Annak a kérdésnek elbírálásánál, hogy a II. cikkben megjelölt vagyontárgyak mely államban levőknek tekintendők, a következő alapelvek nyernek alkalmazást: a) Követeléseknél a követelésekre jogosított örökhagyónak lakóhelye vagy ilyennek hiányában állandó tartózkodási helye irányadó. b) Értékpapíroknál és rendeletre szóló papíroknál (váltóknál, utalványoknál stb.) irányadó a megőrzés helye az örökhagyó halálakor. c) Az olyan jogosítványoknál, amelyekre nézve hivatalosan könyvet vagy lajstromot vezetnek a célból, hogy azokba a jogosított személyeket bejegyezzék, irányadó az a hely, ahol a könyvet vagy a lajstromot vezetik. IV. Cikk. Olyan hagyományok, melyek nem vonatkoznak meghatározott tárgyra, a II. cikkben megjelölt vagyon terhére számítandók, amennyiben abból kitelnek, adott esetben a mindkét államban levő ilyen vagyontárgyak értékének arányában. Az ilyen hagj^ományoknak ebből nem fedezett gaben von Todes wegen nur in jenem Staate, dessen Staatsangehörigkeit der Erblasser besass. d) Die Behandlung von Nachlässen nach Personen, die in beiden Staaten die Staatsangehörigkeit besessen haben, bleibt besonderer Vereinbarung der Finanz minister der beiden Staaten von Fall zu Fall vorbehalten. (2) Einen Wohnsitz im Sinne dieses Vertrages hat jemand da, wo er eine Wohnung unter Umständen innehat, die auf die Absicht schliessen lassen, sie beizubehalten. (3) Einen dauernden Aufenthalt im Sinne dieses Vertrages hat jemand dort, wo er sich unter Umständen aufhält, die auf die Absicht schliessen lassen, an diesem Orte oder in diesem Lande nicht nur vorübergehend zu verweilen. Artikel III. Für die Frage, wo die im Artikel II bezeichneten Nachlassbestandteile sich befinden, gelten folgende Grundsätze : a) bei Forderungen ist der Wohnsitz oder in Ermangelung eines solchen der dauernde Aufenthaltsort des Erblassers massgebend; b) bei Wertpapieren und bei Papieren auf Order (Wechsel, Anweisungen usw.) entscheidet der Ort der Aufbewahrung zur Zeit des Todes des Erblassers ; c) bei Berechtigungen, über die ein von einer Behörde zur Eintragung des Berechtigten bestimmtes Buch oder Register geführt wird, ist der Ort massgebend, an dem das Buch oder Register geführt wird. Artikel IV. Vermächtnisse, die nicht einen bestimmten Gegenstand betreffen, werden auf das in Artikel II bezeichnete Vermögen angerechnet, soweit dieses ausreicht, gegebenenfalls im Verhältnisse des Wertes der in den beiden Staaten sich befindenden Vermögensbestandteile dieser
