Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-591. A nemzetgyűlés pénzügyi bizottságának jelentése az 1924/25. évi állami költségvetésről

591. szám. 337 píthatjnk, hogy ez nagyjában és egészében sikerült, mert bár az egyes tételeknél, főleg a kiadásoknál bizonyos eltolódások mutatkoznak a szanálási programmban megállapított költségvetéshez képest, ezek az eltolódások épen a költségvetés realitása érdekében történtek és végeredményben a szanálási költségvetés mérlegét sikerült betartani, amennyiben a beterjesztett részletes m költségvetés hiánya 99,950.50.0 aranykoronával zárul az 1924 : IV. t.-c.-hez mellékelt költségvetésben kilátásba vett 100 millió aranykorona hiánnyal szemben. Az 1924/25. évi részletes költségvetés végeredményben természetesen nagyobb számokat tüntet fel, mint az 1924: IV. t.-c.-hez mellékelt költségvetés. Ennek oka az, hogy az utóbb említett költségvetés, — mint már fentebb említtetett — nettó költségvetés, míg a részletes költségvetés, vonatkozó jogszabályainknak ós alkotmányos gyakorlatunknak megfelelően bruttó rendszerben készült, ami azt jelenti, hogy az összes kiadások és bevételek, a tényleges helyzetnek megfelelően irányoztattak elő, nem pedig úgy, mint a szanálási programmhoz csatolt költségvetésben történt, vagyis hogy a kiadásokból a bevételek levonattak ós csak a bevételekkel nem fedezett kiadási többletek mutattattak ki. A különbség másik oka az, hogy az üzemek költségei, még csak nettó számokban sem vétettek fel a szanálási programmhoz csatolt költségvetésben, hanem az üzemekkel kapcsolatban csak a várható hiány mutattatott ki. Természetes, hogy a bruttó költségvetési rendszer megköveteli, hogy az állami üzemeknek is összes bevételei és kiadásai, nem pedig csak a végeredményben várható hiány vétessenek fel. A szanálási programmhoz csatolt költségvetéssel szemben mutatkozó eltolódás tehát csak látszólagos és egyáltalán nem jelenti azt, mintha a kormány nagyobb bevételekkel, — tehát az adóterhek fokozásával — érhette volna el azt, hogy nagyobb összegű kiadásokat teljesíthessen, mint amilyenek a szanálási programmhoz csatolt költségvetésben számításba vétettek. E tekintetben rögtön meg is állapíthatjuk, hogy bevételek címén a kormány általában a szanálási tervben kilátásba vett bevételeket irányozta elő és ettől jelentősebb eltérés csak a határvámjövedóknól és a dohányjövedék nettó eredményénél mutatkozik, amennyiben előbbinél 6,357.000 aranykoronával, utóbbinál pedig 6,445.720 aranykoronánál nagyobb összeg irányoztatott elő. Ezek a többletek azonban tisztán a forgalom és az időközben életbeléptetett új vámtarifából, illetőleg a fogyasztás természetes emelkedéséből kifolyólag voltak reálisan számításba vehetők anélkül, hogy ezek miatt a vámtóteleket, vagy a dohányneműek árát emelni kellett volna. Az egyes kiadási tételeket a szanálási programmhoz mellékelt költség* vetéssel összehasonlítva azt látjuk, hogy az állami adósságoknál a nettó többlet 8,131.180 aranykoronát tesz ki, aminek oka egyrészt abban keresendő, hogy a népszövetségi kölcsön szolgálatára egy eredetileg számításba vett összegnél nagyobb összeg szükséges, másrészt pedig abban, hogy az államadóssági szolgálattal kapcsolatos egyes kiadási tételek, amelyek az eredeti tervezet szerint még az elmúlt költségvetési évben kellett volna, hogy érvényesüljenek, (főleg Clearing kiadások) csak a folyó költségvetési évben érvényesülnek. A többi kiadási tételnél jelentékeny emelkedést mutatnak a személyi kiadások, amelyekhez az önkormányzatok (vármegyék ós községek) alkalmazottainak és nyugdíjasainak járandóságaihoz adott hozzájárulások, valamint a nyugellátások is tartoznak, ennek a többletnek azonban az volt az oka, hogy a kormánynak lehetetlen volt kitérnie az elől, hogy az illetmény és nyugdíjrendezést az eredeti tervezettől eltérőleg 1924. évi október hó 1-je helyett, már 1924. évi július hó l-jétől kezdve eszközölje ós, hogy Az 1922. évi június hó 16-ára összehívott nemzetgyűlés irományai. XII. kötet. 48