Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.
Irományszámok - 1922-567. Törvényjavaslat a törvényhatósági bizottság újjászervezéséről
250 567. szám. legközvetlenebbül érdekelt egyének maguk közül választhassák ki azokat, akiket az ügyek irányítására a leghivatoltabbaknak tartanak. Ez a rendszer tehát voltaképen korszerű átalakítása a virilizmusnak. A választást azért helyes magukra a legtöbb adót fizetőkre és nem az egész választóközönségre bízni, mert a vagyonosabb elem a legközvetlenebbül, a legjobban ismeri egymást, ami biztosítja a legjobb kiválasztás lehetőségét. Ugyanez a körülmény indokolja a javaslatnak azt a rendelkezését is, hogy vármegyékben a legtöbb adót fizetők csoportjából választandó tagokat nem választókerületenkint, hanem járásonkint és r. t, városonkint választják, mert az egy választókerületbe tartozás csak véletlen kapocs, míg a járás és r. t. város vagyonos közönségének élete sűrű szálakkal van összefonva. Egészen új lesz a törvényhatósági bizottságban a törzstagok intézménye. Ennek a csoportnak beillesztését azért tartottam szükségesnek, mert ilyen módon a törvényhatósági bizottságban mindig lesz a tagoknak egy olyan része, amely a bizottság működésében az állandóságot fogja képviselni. A bizottságba újonnan bejutó tagoknak ugyanis mindig bizonyos időre van szükségük, amíg az önkormányzat ügyeiben kellő tájékozottságot szerezhetnek, hogy azokban aztán eredményesen működhessenek. Az ebből eredő zökkenéseket jövőre legalább is enyhíteni fogja a javaslatnak a törzstagokra vonatkozó rendelkezése, mert ezek a tagok életfogytiglani megbízatást nyernek, ami a közigazgatási életben az állandóságot, a hosszabb tapasztalat és nagyobb közéleti gyakorlat érvényesülését fogja biztosítani. A javaslat szerint ezek a tagok az önkormányzati élet terén különös érdemeket szerzett személyek, vármegyékben pedig ezenkívül még az önkormányzati élettel szoros kapcsolatban álló közművelődési, népjóléti ós közgazdasági célú közintézményeknek vezetői közül fognak kikerülni. Olyanok fognak tehát a törvényhatósági bizottságba ezen a címen bejutni, akik az önkormányzati élet terén közhasznú tevékenységükről már előzőleg is bizonyságot tettek ós akik e megbízatásuk révén képességeiket a köz javára egész életükön át még fokozottabban, úgyszólván hivatásszerűen fogják érvényesíthetni. Ez a csoport lesz az, amely a legközvetlenebbül és —- a szélsőséges politikai áramlatoktól füg* getlenül — teljesen tárgyilagosan figyelheti meg az igazgatás szükségleteit és fogyatkozásait, amely minden befolyásolástól menten élheti bele magát az önkormányzat ügyeibe és huzamosabb időn át bőséges tapasztalatokat szerezve, az önkormányzati életben a legértékesebb összekapcsoló elem lesz a múlt és jelen között. Az állandóság tekintetében nem pótolhatnák ezt a csoportot azok a tagok, akik állásuknál (tisztüknél) fogva foglalnak helyet a bizottságban, mert ezeknek megbízása csak addig tart, amíg állásukat (tisztségüket) viselik. A törzstagok intézménye valósítja meg végül azt is, hogy a bizottság működésében való részvétel biztosíttassék olyan iváló egyéniségeknek, kakik a pártküzdelmektől idegenkednek, akiknek a közügyekben való közreműködése azonban nagy jelentőségű. Meg kell emlékeznem még arról a különbségről is, hogy míg vármegyékben a javaslat szerint az említett csoportba tartozó tagokat maga a törvényhatósági bizottság választja, addig a városi törvényhatóságokban azokat az államfő nevezi ki. Ezt az eltérést az magyarázza meg, hogy a nagyobb városok egy-egy vidék kulturális, gazdasági és társadalmi életének középpontjai és így a nagyobb vidéki városoknak igazgatásához nemcsak helyi önkormányzati, hanem szólesebbkörű, sőt országos érdekek is fűződnek. A vármegyéknél más a helyzet. A vármegyék lakosságában nincs olyan hullámzás, sem törekvéseikben nincs oly sokféle, gyakran ellentétes célzat, mint
