Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.
Irományszámok - 1922-567. Törvényjavaslat a törvényhatósági bizottság újjászervezéséről
567. szám. 251 a városokban. A vármegyékre tehát nyugodtan reá lehet bízni az. említett csoportbeli tagok választását, mert kétségtelen, hogy az eredmény, még a pártszempontok netaláni érvényesülése esetében sem fog ellenkezni az országos érdekekkel. A törvényjavaslat új elemként a hatóságoknak, városi törvényhatóságokban pedig a törvényhatóság életében fontosabb szerepet játszó érdekeltségeknek és kulturális intézményeknek képviselőit is felveszi a tagok sorába. Ez a rendelkezés hiányt pótol azzal, hogy a közélet legjelentősebb tényezőinek a választás esélyeitől függetlenül biztosít helyet a törvényhatósági bizottságban és ezzel mentesíti őket a választási küzdelmektől, ami rendszerint együtt jár a tekintély meghurcolásával is. Az ülési és szavazati joggal felruházott törvényhatósági tisztviselőknek a tagok közé való tényleges besorolása lényegében nem jelent változtatást, mert hiszen ezeknek eddig is azonos jogaik voltak a törvényhatósági bizottsági tagokéval. Ez tehát csak alaki változtatás, amit csak a szervezet világossá tétele céljából volt kívánatos felvenni a javaslatba. A törvényhatósági bizottság mikénti összeállítására vonatkozó rendelkezéseken kívül a-javaslatnak legfontosabb intézkedései még azok, .amelyek a törvényhatósági választójogot szabályozzák. Ezek lényegükben azonosak azokkal a jogszabályokkal, amelyeket a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről szóló törvény a székesfővárosra nézve megállapít. Végül igen jelentős új rendelkezése a javaslatnak az, amely a törvényhatósági bizottság feloszlatásáról intézkedik. A székesfővárosban már az 1920: IX. t.-c. életbeléptette ezt a rendelkezést, amelyet a székesfőváros törvényhatósági bizottságának újjászervezéséről alkotott törvény 19. §-ában továbbra is fentartott. Szükségesnek tartom, hogy ezt a vidéki törvényhatóságokra is kiterjesszük, mert a múltban is érezhető volt már a hiánya a törvényes renddel szembehelyezkedő, vagy munkára nem alkalmas törvényhatósági bizottságokkal szemben alkalmazható erélyes rendszabályoknak. Ezt a hiányt pótolja a szóbanlevő rendelkezés, amelynek megállapításánál azonban különös gondot fordítottam arra is, hogy a törvényhatóságok autonómiája indokolatlanul sérelmet sohase szevedhessen. Mielőtt a törvényjavaslat részleteire rátérnék, ki kell emelnem, hogy az egyes rendelkezések megállapításánál a legnagyobb körültekintéssel jártam el. Alapos megfontolás után állapítottam meg a törvényhatósági bizottsági tagok fentebb ismertetett csoportjait. Meggyőződésem, hogy ez az összetétel a legalkalmasabb módon fog hozzásimulni a tényleges életviszonyokhoz. Ezzel az összetétellel a mérsékelt haladásnak és a nyugodt menetű fejlődésnek az útját kívántam egyengetni, mint amely mindenkor, legkivált pedig a mostani forrongó viszonyok közt, egyedül biztosítja az előmenetelt és óv meg a végzetes rombolásoktól. Sohasem volna megbocsátható az, ha az úgynevezett korszellem ós uralkodó eszmék jelszavainak hatása alatt a jogfejlődés terén elhirtelenkedett lépéseket tennénk. Azt hiszem, hogy ez a javaslat a demokratikus haladás szempontjait összhangba olvasztja az egészséges konzervativizmus elvével és így bízom abban, hogy az önkorcnányzati hatalmat olyan tényezők kezébe adjuk, amelyekről feltételezhető, hogy ezt a hatalmat a magyar állameszme érdekében fogják gyakorolni. Tájékozásul A) és B) alatt csatolom az 1922. évi nemzetgyűlési képviselőválasztások eredményét feltüntető kimutatásokat. 32*
