Nemzetgyűlési irományok, 1922. XII. kötet • 518-660., III. sz.

Irományszámok - 1922-567. Törvényjavaslat a törvényhatósági bizottság újjászervezéséről

243 567. szám. tagok megbízását vármegyékben az 1923 : II. t.-c. 20. §-ával, városokban pedig az 1923 : IV. t.-c 9. §-ával 1923, év végéig meghosszabbította. Ez a határidő már csaknem egy éve lejárt, úgy hogy ?a kormány kénytelen volt rendelettel gondoskodni az önkormányzati működés folytonosságának biztosításáról. Ily körülmények közt alig szorul bizonyításra, hogy a törvényhatósági bizottságok újjáalakítását a közigazgatás általános nagy reformjának megvalósulásáig nem lehet többé elhalasztani. Ez a meggyőződés indított arra, hogy a törvényhatósági bizottságok újjászervezéséről külön törvényjavaslatot készítsek, amelyet még 1923. évi december hó 14-én volt szerencsém a t. Nemzetgyűlés elé terjeszteni. Ezt a törvényjavaslatot azonban a múlt ülésszakban visszavontam ós így ebben a tárgyban újra törvényjavaslatot kell benyújtanom. Ez a javaslat a törvényhatósági bizottságot választott tagokból, törzstagokból, továbbá olyanokból alkotja meg, akik hivatali állásuknál, illetőleg tisztüknél fogva tagjai a törvényhatósági bizottságnak. A javaslat szerint a választott vármegyei bizottsági tagoknak egyharmadát az összes választhatók közül, egyharmadát a községek jelöltjei közül, egyharmadát pedig a legtöbb adót fizetők közül kell választani. Városi törvényhatóságokban az említett bizottsági tagok kétharmadát választják az összes válaszhatók közül, egyharmadát pedig a legtöbb adót fizetők közül. A törzstagok a választott bizottsági tagok egytized részének megfelelő számban foglalnak helyet a bizottságban. Ezeket vármegyékben élethossziglan választják, városokban pedig, ugyancsak élethossziglan, az államfő nevezi ki. Tagok végül a fontosabb hatáskörben működő azok a törvényhatósági tisztviselők, akiket jelenleg is ülési ós szavazati jog illet meg a bizottságban. A fent előadottakból kitűnik, hogy a tagok túlnyomó részben választás útján jutnak be a törvényhatósági bizottságba, amivel a demokratikus nézőpontból támasztott követelményeket kívántam teljesíteni, valamint méltányolni akartam azt a széleskörű érdeklődést, amely a közügyek iránt egyre tágabb körben nyilvánul meg. A választójog kiterjesztése mellett feltétlenül gondoskodni kell azonban arról, hogy a törvényhatósági bizottságok szellemi színvonala alább ne sülyedjen, törekvéseik a szélsőséges irányzatoktól távolmaradjanak, a jogos helyi érdekeket pedig minél hathatósabban kielégítsék. Különösen az utóbbi szempontok a vármegyékre nézve eltérő intézkedéseket kívánnak. A vármegye ugyanis a területén fekvő kisebb önkormányzati közületekből, kis- ós nagyközségekből és r. t. városokból áll, amelyek mindenikének megvannak a maga helyi érdekei, mindenikükben élnek olyan egyének, akiket közbizalom és köztisztelet övez, akik a közület helyi érdekeit alaposan ismerik, azok képviselésóre tehát különösen alkalmasak. Bizonyára örömmel fogadjak tehát a legszélesebb körben a javaslatnak ama rendelkezéseit, amely szerint a tagok egy részét a községek jelöltjei közül kell választani. Hogy ezt a jelölést a képviselőtestület gyakorolja, az természetes, mert a képviselőtestület, mint a lakosság bizalmának letéteményese, a személyek megválogatásánál bizonyára nagyobb megfontolással és körültekintéssel fog eljárni, mint ahogy ezt az egész választóközönsóg tenné. Á községek jelöltjeinek körén kívül azonban feltótlenül tért kell engedni a választóközönség teljesen szabad akaratnyilvánulásának is, hogy a maga soraiból minden korlátozás nélkül választhassa ki a bizottsági tagok egy