Nemzetgyűlési irományok, 1922. XI. kötet • 480-317. sz.
Irományszámok - 1922-480. Törvényjavaslat a vámjog szabályozásáról
480. szám. 91 lattal, amely most törvényes alaphoz jut. Mindazonáltal a javaslat az eddigi szabályokkal szemben haladást jelent, amennyiben mind a belső, mind a külső vizsgálatnál kifejezetten megengedi a próbavizsgálatot, ha ennek alapján az egész küldemény ismertetőjeleire elegendő biztossággal lehet következtetni. A régi vámszabályok ugyanis ebben a tekintetben nem tartalmaztak szabatos rendelkezést. A §. utolsó három bekezdésének rendelkezései, amelyek arról szólnak, hogy miképpen kell eljárni, ha a vámhivatali vizsgálat az árú mennyisége tekintetében az árabevallásban foglalt adatokkal szemben eltérést állapít meg, lényegében az eddig érvényes szabályok rendelkezéseinek felelnek meg és csak az eljárás egyszerűsítése érdekében mellőzik azt az egyébként meg nem okolt különbséget az eljárás tekintetében, amelyet egy 1874. évi rendelet a 10°/o-on aluli, de 5%-ot meghaladó súly eltérésekre vonatkozólag megállapít. Az, hogy a javaslat a darabszám tekintetében minden legcsekélyebb eltérést is büntető szankcióval sújt, onnan ered, hogy, míg a súlyszerinti mennyiségnél a mennyiséget csak eszközökkel — mérleggel — lehet megállapítani, amelyek tudvalevőleg nem teljesen egyformán mutatnak ós ebben az esetben a légköri nedvesség, illetve, az ellenkező irányban, a beszáradás, szivárgás, elporlás, stb., tárgyi lag megokolt elég tetemes eltéréseket okozhatnak, addig a darabszámot nem eszközökkel, hanem közvetlen érzéki észrevétellel állapítják meg és itt egyes daraboknak a bevallott mennyiséghez hozzájutása, illetve abból elveszése vétkesség nélkül alig fordulhat elő. Az értékvám alá eső árukat illetőleg a vámhivatali vizsgálat során a 118. §. rendelkezéseit kell alkalmazni. Az 53. §. a vámeljárás igazolásáról szól. Amint a javaslat általában nagy súlyt helyez az ügyfél jogainak kellő biztosítására, úgy itt is kifejezetten rendelkezik az iránt, hogy a vámhivatal az ügyfélnek bizonyítékot szolgáltasson arról, hogy az állammal szemben fennálló vámjogi kötelességeinek eleget tett. Ezért rendeli a törvény, hogy a vámhivatali eljárás végrehajtásával a vámhivatal az ügyfél számára az árubevallás másodpéldányán vagy külön okmányon írásos igazolást (vámnyugtát, bevallási jegyet, előjegyzési jegyet, igazolási jegyet, stb.) állítson ki, mely a történt vámfizetést, vagy a vám hitelezését, biztosítását, illetőleg a vámmentes kezelést bizonyítja. Az igazolás közokirat jellegével bír és bizonyítéka annak, hogy az ügyfél a vámigazgatással szemben kötelezettségeinek megfelelt. A hivatalos igazolás egyúttal bizonyítékul szolgál a fellebbviteli eljárásban is. A hivatalos igazolás kiállítása, kellékei és másodpéldányok kiszolgáltatása tekintetében a végrehajtási utasítás fog részletes intézkedéseket tartalmazni. Az ebben a tekintetben már eddig is gyakorlatban volt könnyítések, e pl. vámmentes áruknál az igazolásnak egyszerű rávezetése a 'fuvarlevélre, továbbra is fenn fognak maradni. A §. második bekezdése arra az esetre vonatkozik, amidőn a vámárut kivételesen nem a vámhivatal hivatalos helyén, hanem külön engedély alapján egyebütt, pl. olyan pályaudvaron, ahol vasúti vámhivatal nincs, az ügyfél gyártelepén vagy lakásán stb., veszik vámhivatali vizsgálat alá. A hivatalos helyen (1. a 13. §, hatodik bekezdését) kívül történő vámkezelésre szóló engedéllyel a kezelés helyét fikció útján a vámhivatal hivatalos helyébe bevonják ; a hivatalos helyen kívül történő kezelés tehát az árut terhelő vámigényt nem érinti. A harmadik bekezdés az ügyfél jogainak további biztosítékát tartalmazza, oly biztosítékot, amelyet az -eddigi vámszabályok kifejezetten nem nyújtottak. 12*
